Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Kritika - Megdicsőülés

poetarum transylvanorum"-ról. 1919^ben Reményik a maga problémáin át találkozik az egész nemzet sorsproblémáival. Mily találóan jellemzi Jancsó e nagyszerű és szomorú találkozást: ,/Talán azért volt olyan mély a költő és nemzet találkozása ezekben, a mindnyájunk sorsát formáló hónapokban, mert mindketten költő és nemzet sors ellen lázadó, végzettel dacoló forradalmárok voltak; a vihar elmúlt, a nemzet kinn és bent új életre rendezkedett be. A költő ismét magára maradt.."

„Reményik transzilvanizmusa természetesen egyéni és csupán az ő lelke kinyilatkoztatott művészi hitvallása, eszmény, melyben saját élete önmarcangolásai, nemzete múltja, jelene és az egész erdélyi iföld és természet misztikus, elválaszhatatlan szent egységet alkotnak. Erdélyisége éppúgy egyedülálló, mint egész költészete, melyet elfogadni, megközelíteni csak akkor tudunk igazán, ha mondanivalóit, formai szépségeit magunkévá tesszük."

Áprily költészetének alig olvastunk még ily lényegremutató jellemzését. Ezek a találó „képek" kárpótolnak a „többiek" elvetéséért is. Nemcsak egyes költői arcképei, de az egységes kép is eleven irodalmi élmény részeseivé tesznek bennünket. Dokumentuma ez a kis könyv az élő erdélyi magyar lírának és az erdélyi magyar irodalmi tudatnak, mely aratását immár számon is tartja.

KEMÉNY KATALIN

MEGDICSŐÜLÉS.

(Mécs László versei, Híncz Gyula színes kőrajzaival. A „Nemzeti Művészet" sorozatában megjelent bibliofil kiadás.)

Ünnepi köntösben jelent meg Mécs Lászlónak hat költeménye: „Rohanás a tavaszban", „A gyermek játszani akart", „Vigyázz állásban", „Verni kezdem az aranyhidat", „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld",, „Megdicsőülés". Az írott szöveget Hincz Gyula művészi kőrajzai emelik