Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Kritika - Kemény Katalin: Jancsó Elemér könyve az erdélyi magyar líráról

József Attila forradalmias költőnek indult. Ez a gyűjtemény igazolja, hogy nem agítárori pátosszal élő pártköltő; a nyomor, a külváros űszke, az ütődött ember termékeny hangot kap sokszínű s izzó lírájában és hetyke öntudatosságában is van valami érces keménység, a költő győz a pártember felett, a verse maradandóbb s igazabb veretű.

Mikor legtitkosabb érzéseiről vall és legtisztultabb gondolatait sugallja valamely ihletett perce, elhagyja fatalizmusba hulló gúnyját is és a játékos rigmust, a szavak táncos ütemét a monda tó mélyére hullott harangjának fölfölbúgó hangja váltja fel. A mélyben él az emberi fájdalom, s a költő eljutott ehhez a mélységhez. A nagy költők a magány emberei. Úgy látjuk, a groteszk dalok énekese is lassan-lassan elmagányosodik és emberiessé érő lírája új út felé fordul. Ezen az új utón, melynek rejtett csapásait kevés költőnk leli ma meg, szívesen látjuk József Attilát.

EGRI VIKTOR

JANCSÓ ELEMÉR KÖNYVE AZ ERDÉLYI MAGYAR LÍRÁRÓL.

Egy elejtett szó, vagy akaratlanul felszálló sóhaj, kibuggyant nevetés, sokszor beszédesebb megnyilatkozása az egyénnek, mint hosszú és tudós lelkirajz, bölcs magyarázkodások. Egy nép lírai költészete is spontánabb és tömörebb felvillanása lelkiségének, •mint az epikus műfajok. Nemcsak az erdélyieknek, de az egész magyar szellemiségnek kérdése: hogyan válaszol az erdélyi lélek az uralomváltozásra; megerősödnek, vagy meglazulnak-e az anyaországhoz fűző szálak; melyek a külön utak, amelyek az erdélyi költő pályáját önállóan határozzák meg? Miben látja a lírai költő és látja-e az erdélyi magyar hivatottságát? Gondolunk természetesen arra a lírai költőre (a költőre), amelyik eggyé olvad a közösséggel, amelynek tagja és költészete e közösség mentalitásának művészien formált lényege.

J a n c s ó Elemér jól látja, milyen fontos ez a kérdés, nemcsak esztétikai, de a kisebbségi magyar sors szempontjából is. A lírai költészet ilyen lényeget kifejező jelentőségének felismerése késztette arra, hogy ké