Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Marék Antal: Kaffka Margit: Szinek és évek

Addig ezt a könyvét félretesszük s szánalmas gyengeségeit igyekszünk elfelejteni.

MARÉK ANTAL

Kaffka Margit: SZÍNEK ÉS ÉVEK. — Franklin kiadás.

Remek ötlet volt Kaffka Margitnak ezt a felejthetetlen élményt jelentő regényét, amely teljesen elfogyott már esztendők óta, új kiadásban, szép modern címlappal újra megjelentetni. Csodálatosképpen ez a regény teljesen mai. Négy generáció sorsa kerül az iró éles megfigyelésének reflektora alá s a végső konklúzió az, amit ma társadalomban, lelkiségben magunk körül látunk. S itt jutunk el Kaffka Margit igazi írói kvalitásainak megértéséhez. Kaffka előre látta, hogy a női lélek felszabadul a béklyó alól, melybe a századelő s a múlt századvég zárta. A Groszi, Magda édesanyja, Magda sorsa csak azért olyan sötét, hogy annál ragyogóbb és emberibb legyen Magda gyermekeinek élete. Lélekben felszabadult, erős nőket akart látni az iró s ha élne, látna a valóságban is. Az iró álma így lett valóság, meglátása így nyert a kor mindennapjában bizonyságot. A kor igazolása szánalmas gazdasági körülmények között történik s ez kis fényt vet a felszabadulás felett érzett örömökre. Sokan visszaélnek ezzel a szabadsággal, megcsufolják az eszmét, melyet éppen Kaffka hirdetett annyi lelkesedéssel.

A Színek és évek c. regény a háború előtt két esztendővel jelent meg. A háború sorsa lett a könyvnek, mert bizonyos időre eltemette. Két évig élt ;ai Színek és évek s amikor vége lett a háborúnak, sokat szenvedett emberek, megtisztultan vették újra a kezükbe. Meggyötört lelkek könnyezték végig Magda szerencsétlen életét. Hinni akaró fiatalok merítettek erőt belőle. S most jelentette meg újra a Franklin, mert néhány antikvár példányon kívül nem lehetett már sehol megkapni.

A regényt el kell olvasnia mindenkinek, akit a századelő társadalmi berendezettsége, lelkisége, szokásai s egy sajnálatosan kipusztult gentry osztály keresztmetszete érdekel. A magyar írás klasszikus magasságokba emelkedik ebben a bölcs könyvben, a történéseknek ebben az áradásában, a meglátásoknak ijesztő tömegében. Örökké sajnálhatjuk, hogy Kaffka Margit nem él már közöttünk, nem láthatja az éveket, melyeket annyi színnel látott, nem irányíthat Ízlést, lelkiséget s nem hozhatja közel hozzánk okos szavaival az öregkort. Csak asszony tud így mindennek a végére megér