Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Kossányi József: Nincs még későn: Rév József versei - Kossányi József: Lelket jöttem venni: Sütő Kálmán versei

kezni s onnan is úgy látni mindent, hogy a szépség aranyozza be s szabadítsa fel a. múlt borongós színeit.

MARÉK ANTAL

NINCS MÉG KÉSÖN: Rév József versei.

Rév József életdrámája és világszemlélete tragikus, mint minden alkotószellemé. A tragikus szó jelentése itt nem egyezik a pesszimizmuséval. A pesszimizmus tagadja az értéket, tagaidja az Életet, míg a tragikus életszemlélet állítja és heroikus harcot vív az életért, annak teljességéért. Ismeri £z értékek kategóriáit s a legszebbet, legtökéletesebbet akarja elérni. Mivel azonban ez igen kevésnek és kevésszer sikerül, — az alkotószellemnek, bár jó harcot harcol, —életdrámája tragikus lesz.

Rév József is hiába rejti tragikus lelki arculatát a mindenbe beletörődés, a csendes rezignáció leplébe; egyszerű hangszerelésű verseiben mélységes, fojtott fájdalom izzik. Egy magasra-törö lélek szomorú hőköléseit, megtorpanását és vergődését olvashatjuk ki az ólomszűrke sorokból. Az alkotószeílem fájdalmas csalódása szól ki a Sasok c. verséből. Messzi világok üzenetét hozza minden költő s szenvedése teljessé válik, mikor rádöbben, hogy igaizabb, teljesebb, szebb volt látomása, mint amivé lett. Legértékesebb, legmélyebb versei Rév Józsefnek is az alkotó szellem csalódásából, szomorú emberi fájdalmából születtek. (Kuglipálya, Sasok, Alkony felé, Estély a kisvárosban.)

Nem nagy igényű költő Rév József és sokan talán, kik verseinek epidermisén túl nem mentek, egy szimpatikus és öregedő vicinális költőt látnak benne, akinek problematikája, világszemlélete egy régi nyugalmas világé: nekem azonban igaz és mily örömet szerzett s a rábízott üzenetet maradéktalanul átadta.

KOSSÁNYI JÓZSEF.

LELKET JÖTTEM VENNI: Sütő Kálmán versei.

Úgy látszik a> régi megállapítást, hogy Szlovenszkón sok a dilettáns versfaragó, — Sütő Kálmán is meg akarta erősíteni. Hálátlan feladat kritikát írni az efféle, — érzésben, gondolkozásban és nyelvben egyaránt zűr-zavaros vershailmazról. Sajnálja az ember a jobb sorsra érdemes szerzőt, a teljesen hiába kidobott nyomdaköltséget, főleg pedig félti a szlovenszkói könyv nehezen megszerzett hitelét.

Éppen ezért, bármennyire is szeretne az együttérző jóember erőnek-erejével valami szépet, vigasztalói mondani e könyvről a szerzőnek és az olvasónak, —az objektív kriti