Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Marék Antal: Sáfár Katalin: Még sem történt semmi

vezet, hová lelkének jitkos vágyait esetenként megőrizte az elmúlástól. Ennek a léleknek a gyávaságon túl nem volt semmi karaktere. Titkos vágyai voltak ugyan szerelemről, házasságról, de ezek eltompultak a napló lapjain s bezárultak a csöpp aranyozott könyvkapoccsal. Mindez bosszantóan kisért az Asina életén át, az olvasó több helyütt félretolja az írót, aki örökké ott gyámkodik a „hős" élete körül s engedi, hogy történjen vele valami emberi. Azok a céltalan rohanások, melyek egy-egy eset alkalmából megoldásként adódtak, csak elfárasztották a „hőst" és vele az olvasót. Erdősi Judit élete nem kapcsolódott senkiéhez, mindenütt gyanakodott, minden helyzetben sírt, mindig félt s amikor a tisztes szándékú Váci doktor megkéri a kezét, megint csak menekül, mintha olyas valamitől félne, ami a történés látszatát keltené. Egy esztendő alatt csak odáig jut el, hogy nem sértődik meg, amikor a bucsuzásnál valaki Adyt idézi

(helytelenül).

Szeretem megcsókolni

Aki elmegy.

helyesen:

Szeretem megcsókolni azt Aki elmegy.

Ez hát a bűne a regénynek. Judit szánalmas figurája esetük botlik az elég jól megrajzolt miliőben, anélkül, hogy itt ott érdemes emberi tulajdonságaival találkoznánk. Judit az egyesztendei berlini tartózkodásai után visszatér, Váci dr. a komoly kérő is hazakerül, két külön vonaton érkeznek s az olvasó tájékozatlan további sorsuk felöl. Tragédia, hogy Judit további sorsa irányában érdeklődésünk végérvényesen megszűnik.

Az iró jó stílussal szinte rutinirozottan fogott hozzá a témához. Elbeszélő hangja kiforrott s zavartalan. Témája azonban egyszer sem tudott érdeklődést kelteni. A szlovenszkói problémák közül nem lát meg semmit, kritikája a németek felett kicsinyes s igazságtalan. (Ugyan ki van ma Berlinben jó körülmények között? — kérdi.) írói rendeltetése akkor válik meggyőzővé, ha komolyabb témát keményebb eszközökkel ragadna meg, nem lágyulna el, ha hősével végre történne valami. A zsidó léleknek ezzel a rajzával a zsidóságnak sem tett jó szolgálatot a szerző. Új könyvet várunk tőle, felülemelkedést egészen kicsinyes szempontok felett, több lendületet, több Önkritikát, több bátorságot. Akkor el kell érkezni az írónak oda, hogy megismerik és megszeretik.