Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Marék Antal: Sáfár Katalin: Még sem történt semmi

történelemnek vele játszódó szakáról sem íródott még teljesebb és hivebb regény az Egyedül vagyunk-nál. A történelmi regényírás egyike a legnehezebb írói feladatoknak. Az iró nem alkothat szuverénül, mert olyan életekbe kell ismét életet lehelnie, amelyek már egyszer éltek s amelyek már dokumentummá váltak. Kiváltképpen áll ez, ha a regény Széchenyiről szól, akinek közéleti pályája nyílegyenes, világító vonalként haladt, magánélete ellenben a legszövevényesebb és nagyon sokféle fényforrásból táplálkozó labirintus.

E regény elolvasása közben sokszor fölmerült bennem az az érzés, hogy Surányi könyve, mely a magyar történelem legküzdelmesebb, teremtő korszakáról ad teljes képet, komoly diplomáciai szolgálatokat tölthetne be s a magyar nép jobb megértéséhez vezethetné el a külföldet, ha elsősorban is angol nyelven megjelennék. Nem csak azért a számos szálért, mely Széchenyi alakján keresztül angol vonatkozásokkal szövi tele a regényt, hanem mert ennek a teremtő nagy embernek és a körülötte keletkező alkotásoknak eseményein át támaszthatnék magunk iránt a legtöbb rokonszenvet Nyugat e nagy és a munka szellemétől hasonlóképpen áthatott nemzeténél.

SZUNYÁI ZOLTÁN

Sáfár Katalin: MÉG SEM TÖRTÉNT SEMMI. — Franklin kiadás.

Amit az író a könyv címében ígért azt az utolsó oldalig betartotta. A regényben csakugyan nem történik semmi. Lapos és unalmas irás ez, amelyben csak annyi a történés, hogy Juditot, iái regény hősnőjét elfelejtik meghívni uzsonnára, hogy Berlinben a rektor a kézfogásnál lehuzatja a keztyüjét, hogy Mehler báróékhez elfelejt magához venni zsebkendőt. Erdősi Judit eminens tanuló, sokszor küzködik egy gyávasági komplexummal, amely zsidó voltából származik, gyakran menekül a „zugoly"-ba, hol egyedül lehet. Tintás az újjá, Asinának hívják s húsz esztendős korában is kevesebb fogalma van a szerelem testi és lelki momentumairól, mint más tizenkétéves kis leánynak. Mindez nem volna hiba, hiszen iái világ lassan bár, de mégis egy tisztultabb erkölcsű világ felé tart, de lélektanilag meg kellett volna magyarázni az írónak ezt az elkésett pubertást. Az iró rogyadozó karaktert kölcsönöz hősének, akit éppen zugolykeresése miatt nem is lehet hősnek nevezni s ezzel kihúzza a talajt végérvényesen a lába alól. Judit, Erdősi Judit elsőéves bölcsész még húsz esztendős korában is romantikus hangú naplót