Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Kritika - Egri Viktor: József Attila: Medvetánc
■EGRT VIKTOR JÓZSEF ATTILA: MEDVETÁNC. Válogatott költemények 1922—1934. -^ftérvai—kiadás. ^—József Attila gyűjteményes kötetében, a Medvetáncban, tizenkét esztendőnek válogatott termését mutatja be. A közel nyolcvan vers sokoldalúan mutatja be ezt a gunyorúszavú groteszket kedvelő, csipőshangú költőt, aki az új generációnak, a háborút követő kor lírikusainak egyik legizmosabb tehetsége. A Medvetánc legtöbb versét az a groteszk humor és szatírába csapó hang jellemzi, amely mindenkor főforrása volt József Attila lírájának. Csípős és betyárosan hetyke hangja akkor sem hagyja el, amikor magáról beszél vagy a szegénységgel száll perbe. Nem bántó ez a gúny és a játékos derű sem,, mert őszinteség van benne; az élet esettsége szülője a fájdalomnak és a sors szeszélye a meddőnek tűnő gúnynak. De olykor érezzük, a költő zsákutcába jut: felszínes fordulatokért, egy tréfás hasonlatért kalandba bocsátkozik, játszani kezd a szóval és az ötlettel, sziporkázik és parodizál, mintha önmagának vágna fintort. Olykor érezzük, ez a fintor a kibuggyanó könnyet rejti el, csak az ismétlése döbbent rá„ hogy a tréfa messzire visz, abba a fricskázó gúnyba, mely már semmit sem tart szentnek. Szellemessége és hűvös intellektusa nem tud már ilyenkor magával ragadni, a vers csengésében nincs időálló érc, a szenvedélyében és indulatában gyújtó tűz. Medvetáncot jár, álarcban, melyből ki kell hámozni a költőt, aki mintha szégyellené ihletett szívverését. Gyakran csak egy sor„ egy rövid strófa érezteti, hogy az egyszerűség hangja nyit a mélybe, elmarad a szavak csillogása és áradása, hogy bibliás meleg csengjen fel hirtelen: Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő magányt s a mindenséget. A székely író tiszta művészi eszközökkel megfogott egy emberi sorsot, eiénk állított egy legendásízű népi alakot. Ha ez a népi alak nagyjában a képzelet szülöttje is és a való élethez kevés szál fűzi, méltóan reprezentálja ebben a harmadik könyvben Tamásit. A teljes trilógia tagadhatatlanul az új magyar szépprózának egyik legeredetibb, maradandó értékű alkotása.
