Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: Szlovenszkói magyar írók antológiája

KRITIKA.

SZLOVENSZKÓI MAGYAR ÍRÓK ANTOLÓGIÁJA.

A Híd kiadása. Nyitra, 1936.

A szlovenszkói magyar irodalom úgy látszik végképen antológiákban fog élni igazán. Amerre nézel: csupa gyűjtemény. Mi ez? Hiány, a kiadás, az egyéni törtetés hiánya, vagy az esztétikai önbizalom hiánya, melyet csak a társas megjelenés tud kompenzálni? Avagy az érés jele, az első keresztmetszet felmutatása, dokumentáció befelé és kifelé, az egész magyar nyelvterületre, addig is míg megismernek minket annyira, mint az erdélyieket? Azt hiszem friss antológiáink mindkét szempont szülöttei. A szlovenszkói magyar irodalom tényleg nem képes a maga lábán olyan szerves megjelenési formában alakulni, mint ahogy régóta óhajtjuk. A könyvkiadás leginkább, s nemcsak a jelentéktelen közönség-tévesztőknél, de az alkotó rangos íróknál is: magánügy, ahogy néha, a kétségbeesés és hitvesztés óráiban, amikor visszhangtalanul múlik el a legkomolyabb irodalmi vallomás is, a szlovenszkói írástudó egész irodalmát magánügynek érzi. A szlovenszkóiságnak, mint kötelező lelki habitusnak s az egész magyar szellemi terület érdekes és vállalnivaló részének tudata elsősorban a nyelvhatár szélén élő városi magyaroknál található meg. Itt jelent még valamit egy-egy írástudó szava és strófája, itt, ahol számontartják a belföldi meggyőződést és alkotást is. A háromnyelvű kisvárosokban jelentős magyar kisebbségi jószándék él, elszigetelten, szerényen, sőt majdnem szegényen, de ez a szegénység szellemet hord a hátán s büszke erre a manapság divatjátmulta teherre. Ilyen városunk Nyitra is. Régóta figyeljük a nyitraiak mozgolódását. Hátuk mögött ott van a palóc félsziget, mint egy erősítő kórus, mely minden mozgásukat célirányossá teszi; mégis, amit csinálnak, elsősorban városi szellemalakítás. A nyitrai falak alacsonyak, de nem annyira, hogy a várost egyetlen mozdulattal összeköthessék a magyar faluval, hogy egy új, korszerű népi szellemet inauguráljanak. Ám ilyesmit követelni kissé sok is vol'na. Miért éppen egy városka vékonyodó magyar polgári rétegéből teljék országos jelentőségű reformra minden, holott az egész népi tömb lényegében érintetlen e gondolattól. A nyitraiak tehát csak városi irodalmat művélnek. Mert a kisvárosban, ahol a magyar és magyar között válaszfalakat csináló politika nem ér el oly eleven erőt, szellempolitika üt sátorfát s