Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Mártonvölgyi László: Ányos Pál Nyitraelefánton
MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ: ÁNYOS PÁL NYITRAELEFÁNTON. Az esőbe mosódó apponyi várrom alatt megérkeztem Felsőelefántra. Nincs ebben a faluban semmi látnivaló. Pedig milyen értékes irodalmi emléket rejteget ez az eldugott nyitrai falvacska! Azt bizony mia már kevesen tudják, hogy itt született meg a magyar irodalom egy közismert verse, a „Kalapos király", s hogy vagy két évszázaddal ezelőtt itt járta magányos útjait a „halovány hold" költője, a borongó pálos-poéta Ányos Pál. Itt volt évszázadokkal ezelőtt a magyar pálosok kolostora, az épület ma is áll, s új köntösében is elárulja a kolostori építkezési stílust, annak komor egyszerűségét. Csakhogy akkor még jámbor barátok járták üres folyosóit, ma a régi klastrom épület az Edeísheim Gyulai grófok kastélya. Valaha a falu kastélyában, a régi pálos kolostorban írtai a legszebb verseit egy, lassankint már el is felejtett magyar poéta, Ányos Pál, ma már elmosódott, elfelejtődött, mint ahogy a bánlatos magyar poéta nevét is már csak a tankönyvek és irodalomtörténetek őrzik. Ányos Pál tailán maga gondolta legkevésbbé hogy a Bakony erdei helyett, melyekben először látott napvilágot, s melyeket úgy szeretett: egyszer itt fogja taposni az elefántr erdőségek magányos ösvényeit. Nincs pontosan ma sem eldöntve, miért került Ányos Pál ide Nyitrába, az eldugott pálos kolostorba. A teológiát még Budán végezte Verseghyvel. A pesti irodalmi körök előtt már jó nevet vívott ki magának. Mikor 1781-ben váratlanul megérkezett a rend parancsa, mely Ányos Pált az elefánti pálos kolostorba helyezte. Hogy miért ép ebbe a félreeső kolostorba, azt életrajzírói különbözőképen igyekeznek magyarázni. Endrődi Sándor szerint Ányost rendje büntetésből helyezte a nyitrai kolostorba, Császár Elemér viszont nagy felkészültséggel megírt Ányos monográfiájában azt mondja, hogy Ányost rendje egyszerűen azért küldte ebbe a felsőnyitraii rendházba, mert a pálosok remeterendje elküldte tagjait egyegy évig remetéskedni valamelyik elhagyottabb rendházába. Császár elméletét valószínűsíti az a tény, hogy „Ányos minden levelében „remetéskedés" néven emlékszik meg elefánti tartózkodásáról." Sőt, Ányos remetéskedésének fogalma átment baráti körének stílusába is, s Császár maga idézi Barcsay Ányoshoz intézett sorait, melyben kétszer is kihangsúlyozza a remetéskedést:
