Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Mártonvölgyi László: Ányos Pál Nyitraelefánton

„ ... te most Elefánt völgyében, Majorkodol Szent Pál remete nevében, Boldog remeteség, szerencsés lakások."

Mittuch József úgyanígy vélekedik Ányos áthelyeztetéséröl, alátámasztja azonban az elméletet még azzal is hogy a rendet taktikai okok is vezették, amikor Ányost Elefántra helyezte. II. József uralkodása alatt ugyanis meghúzták a szerzetes rendek felett a halálharangot, s a hivatalok és császári biztosok, ahol csak lehetett, belekötöttek a pálosokba, akiknek bűnét még az is tetézte, hogy magyar rend tagjai voltak. Ányos viszont — mint Mittuch megjegyzi — „nem törődve, a körülólál'kodó fenyegető veszélyekkel bátran, nyílt sisakkal kilépett a porondra, s harsogó szóval lelkesített ai magyar nemzeti szellem terjesztésére." Ányost tehát — eltekintve a rend kompletatív életmódjától — oly helyre kellett küldeni, ahol keveset érintkezhetett a külvilággal, ahol nézeteit nem közölhette úgyszólván senkivel — ennek a célnak pedig pompásan megfelelt az eldugott nyitrai kolostor.

1781 őszén ott találjuk a nyitraelefánti kolostorban, s bár csak egy évet töltött nyitrai földön, ez az egy év oly kihatással volt lírájára, hogy erről a nyitraelefánti évről csaknem minden életrajzírója megemlékezik, sőt még az általános irodalomtörténetek is. A fiatal szerzetes Buda után sehogysem tudott megszokni a Nyitra völgyében. Pesten állandóan érintkezhetett írói körével, barátaival — az elefánti kolostorban bizony csak rendtársakat találhatott. Amibe nem tudott belenyugodni, az a környezet volt s a vidék. Szentimentális lírájára fokozó hatással volt a nyitrai táj, melyet „isszonyatosnak" tartott, s melyet így énekelt meg:

„ ... hó fedi bértzes vidékemet

Melyet a szüntelen erdők sűrűsége, Hegyek magossága, völgyeknek mélysége Isszonyúvá tészen nézők látásának. Mennyit kell érezni itt egy poétának?"

Pedig ez a várromokkal koszorúzott vidék ma is csupa romantika, antik báj, s épp így nem tudja megérteni könyvében Mittuch sem, mit találhatott Ányos ezen a vidéken kietlennek? Igaz, hogy Bacsányi János, aki nyitrai tartózkodása alatt járt Elefánton, Elefánt környékét „szigorú, rideg vidék"-nek rajzolta mea. ahol a „sűrű erdők és maaas bértzes hegyek között mélly tsendesség uralkodik." Azonban Bacsányi állandó kontaktusban állott Ányossal, s bizonyára ha