Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj

rengtünk Mácha eposza felett, Petneházy Ferenc, a fiatal költő meg jómagam. Azon gondolkodtunk, hogyan lehetne a Máj néhány legszebb részletét lefordítani magyarral A cseh szöveggel a kezünkben legott meg is próbáltuk, ízleltük a nyersfordítás első sikerét, egy-egy strófa szálló magyar formáját, hogy a végén sóhajok közt valljuk be a művelet nehézségét. De végül is másnap Petneházy barátom nálam termett s hozta magával az első magyar Mácha-fordítást. ízelítőül közzé tesszük itt a tartalom elmondásánál, a Petneházy-fordításokat. A Máj így kezdődik:

Késő este volt — május est — szerelmes május elseje.

Szerelemre csábított a gerle hívó éneke, és illat lengte be a halk fenyvest.

A suttogó piciny moha titkos szerelmekről mesélt; szerelmet hazudott a fák virága is, szerelmes szép szeszélyt.

Rózsáknak vallott szerelmet

a fülemüle éneke, rejtett rózsákat sejtetett az esti szél lehellete.

A síma tó a bokrok árnyán zengett mint titkos fájdalom, bánata ringva szállt tovább az ölelő hű partokon;

csavargó idegen világok vetettek színes lángot a kéklő égi sávokon lobogva mint bús szerelmek fényes könnye az ifjú arcokon.

A szelídarcú telihold

— oly halovány fényő s fénylőn halovány, mint párjáért sóvárgó szép leány — halvány rózsaszínre hajolt.

Szép arcát nézegette a csöndes vizeken, míg el nem emésztette őt ez az önimádó, bús szerelem.

Árnyékos fenyvesek sötétje fénylett távolabb, ölelkező szép árnyékuk