Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj
„Elérhetetlen vágy az emberé, Elérhetetlen tündér csalfa cél!" Mácha a Máj elé ezt a két sort írta jeligének: Dalekát’ cesta má — Marné volání" azaz: Messzi aiz én utam, hiába kiáltok! Azonos lélek mindkettő, mesét és álmot ébresztgetnek mindketten ® nyelvművészet mágiájával, az indulatot és a halál erotikus édességét, viharos szerelmet s a romantikus lélek világszép vágyát, a múlhatatlan Mondbeglanzte Zaubernachtot. Európai polgárok mindketten. A német szellemi imperializmus közeledő árnyékában mindketten megérzik a nemzeti sorsproblémát s a megmaradás és fejlődés egyetlen biztos zálogát a nyelv alkotóképességeinek kiteljesedésében látják. Mácha tollát széttépi a korai halál, Vörösmarty még tovább él és nemzetének máig eléggé nem értékelt, a köztudatba csak felületesen átment szépségeket nyújt. De mindketten teljes és tökéletes művet alkotnak. Honnan jött, mi volt s merre tűnt el ez a fiatal cseh költő, aki annyira hasonlít fiatal Vörösmartynkhoz, hogy érdemes volna külön összehasonlító tanulmányt írni kettejükről. Ki volt hát Mácha? Életrajza nagyon egyszerű; a környezet, amelyben élt, kedélye, egyéni életformájának szerény ívelése oly rokon a néhány kilométernyire keletebben fekvő magyar költőkkel. Romántikus kedély volt Mácha, aki arra született, hogy nagyon szeressék és nagyon gyűlöljék. Kivette részét mindkettőből. Karéi Hynek Mácha 1810 november 16-án született Prágában. Apja molnárlegény volt, anyja egy muzsikus leánya. A kisfiú ágya felett egy gitár lógott s a falat egyetlen kép díszítette, Karlstein várának, IV. Károly híres kastélyának képe, kősziklával, alatta elzúgó folyóval és dús haragú felhőkkel. Ezt a képet nézte napestig Károly Ignác, ebben a szobában, az egyetlenben, amit szülei egyúttal lakásuknak is vallhatták. Mikor már olvasni tudott, ki nem mozdult a szobából. Kint a századelejei Prága zajongott, lomposan, német cilinderben s friss biedermayer egyenruhájában, delnők a szakállas férfiak karján, barokk templomok, barokk paloták. Az egyetem még idegen volt az ébredező testben, de a kalendárium már csehül hirdette a változó időt. A kalendárium is cseh volt és a sok olcsó színes ponyva-füzet is, amelyekben rablóhistóriák, betyárkalandok vártak az olvasóra. Mácha ezeket roppant szerette. Fiatal lelke kalandéhesen, gyönyörrel ténfergett álmai után másodszor is azonos világban: e könyvek világában. Itt maradt Prágában.
