Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Szalatnai Rezső: Mácha és a Máj
A cseheket szokás szláv poroszoknak mondani, a kereskedelmi és ipari civilizáció józan, valóságszemléletű népének, melynek irodalmi és művészeti szólama is ehhez a jelleghez nőve nem igen megy át a realizmus és naturalizmus medrein a lélek sejtelmes erdőibe. Ez a középeurópai legenda ép úgy nem igaz, minthogy nem igaiz a magyarokról szóló közismert vezércikk-ige, hogy tudniillik romántikus nép vagyunk. Az ilyen tetszetősen éles meghatározások és elkülönítések mindig csődöt mondanak, ha megvizsgáljuk őket. A csehekre vonatkozólag, tehát az úgynevezett prózaíró-nemzetre nézve elég ha Mácha, Neruda, Vrchlický, Březina, Wolker, Hora és Nezval költészetére hivatkozunk, ezekre az igazi lírai alkotókra, mint élő bizonyosságra minden kényelmes egyszerűsítés ellen. Az író nem mindig érvényesül értéke szerint, sokszor a nemzeti tudat tengelyén kívül áll. Vannak írók, akiket az egész nemzet egyszerre befogad a szívébe, vannak akik mindig csak a magányos lelkek szerelmesei, csak az egyes emberhez szólnak. Mácha azok közé taitozott, akik idővel tettek szert arra a szerencsére, hogy nemzeti költőkké váljanak. Halála után nemsokára kezdődik az igazi élete. Költők nyelvi gondja fedezi fel s titkos kincshez hasonló hír tapad’ a nevéhez. Amikor megterebélyesedik a cseh szellemi élet s kezd minden részében hasonulni az európaiakhoz, a nyugateurópaiakhoz, Mácha is rendíthetetlen tőkéje lesz a művelt cseh polgárnak, a Máj pedig valóságos komplexuma az irodalomnak. A felszabadult költészet ez, a nagy és múlhatatlan romantikus lélegzet, mely minden korban megfogja a változtató embert. Mácha ki mondotta a cseh én-t, mint egyik legjobb magyarázója: M u - kařovský mondja róla, megalapítván az önálló cseh költészet útját. Csak így érthetjük meg mai ünneplését. Az abesszín—olasz háború legvéresebb újdonságai idején a költő száz esztendeje leszorította az újságok első oldaláról a nagybetűs szenzációkat s e hasábokat végig Mácha mél tatása és művének újfajta megmutatása töltötte ki. Az irodalmi folyóiratok, irodalmi társaságok versenyeztek egymással Mácha művének pontos és tárgyilagos elemzése dolgában, itt is, ott is csak a Májról volt szó. A negyven kiadást elért elbeszélő költemény új meg új ünnepi kiadásban jelent meg. Tanulmányok és értekezések kerültek napvilágra a cseh költő újraértékeléséről s a Máj bűbájos sorai ismét megihletik a muzsikusokat és festőművészeket, mint egykor, a híresedés hősi napjaiban, amikor megjelentek az első Májillusztrációk s a Máj szövegére komponált friss muzsikát dúdolták fiatal egyetemi hallgatók a prágai parkokban. A Mácha-ünnepségek a prágai Károly-
