Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Keller Imre: Böhm Károly mint drámaíró

elküldi Münchenbe, s a színigazgató elfogadja előadásra azzal a kikötéssel, hogy némi változtatásokat csinálhasson rajta. Böhm erre nem hajlandó. Drámáját visszaveszi és haragjában megsemmisíti. Ezt a sorsot juttatta többi drámájának is. A sikertelenséggel együttjárt a drámaírással való teljes és végleges szakítás. Böhm önérzete nem engedte meg, hogy elméjén átitatott, szivén átszűrődött alkotásán bárki is javítgasson, változtasson. Ám képességeiről, művészi ideáljáról és alkotó erejéről mégis képet ad nekünk egyetlen ránkmaradt tragédiája, melynek címe: „Az udvari b o i o n d".

Akkor tette meg Böhm az utolsó lépést igaz hivatása felé, amikor drámaíróból filozófussá alakult át. E két hivatás tulajdonképpen nem is olyan ellentétes, mint általánosságban hiszik. A drámaíró a valóság képeit igyekszik látomássá kifínomítami, míg a filozófus magát a valóságot törekszik vallomásra bírni. Mindkettő a lét, az élet sokoldalú megnyilatkozásait igyekszik egységbe foglalni, de míg a drámaíró a művészet segítségével, addig a filozófus a gondolkodás elemeivel. A különbség közöttük csak annyi, hogy a drámaíró a világnak csak egy kiszakított darabját szemlélteti, addig a filozófus előtt az a cél lebeg, hogy a világ végtelen gazdagságú jelenségeit szemléltesse. Mindkettő meg akarja győzni közönségét a maga által felvetett életprobléma igazságáról. A drámaíró eme törekvésében azonban mindig csak egy pontra irányítja tekintetét, míg a filozófus az összes pontokra irányított tekintetek summáját tömöríti tanában. Ez a magyarázata annak, miért beszélhetünk a nagy drámaírók magasabbrendű filozófiájáról és miért siklik át minden filozófus tanításában az esztétika síkjára.

Ránkmaradt drámájának „Az udvari bolond"-nak tárgyát a gepidák és longobárdok harcából meríti.

A győztes Alboin, longobard király, meglátogatja legyőzött ellenfelét, Kunimundot, a gepidák királyát. Alboin a gepida király udvarában megismerkedik Rosamundával, Kunimund ragyogó szép leányával, akibe már első pillanatban beleszeret. Követek útján megkéri a leány kezét, de kosarat kap. Rosamunda ugyanis Helmichist, az udvari bolond nevelt fiát, szereti.

A bolond valamikor boldogan élt a Kárpátok tövében, mint egyszerű pásztorember. Megszeretett egy leánykát, aki viszontszerette őt. Egyszer elvetődött hozzájuk Andoin, a longobárdok akkor uralkodó királya, szemet vetett a lánykára és szeretőjévé tette. A viszonynak Helmichis lett a gyümölcse, akit a bolond fiának fogadott és felnevelt, miután a leányka belehalt szégyenébe.