Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Keller Imre: Böhm Károly mint drámaíró

A bolond égő gyűlöletet öntött Helmichis szívébe a longobardok ellen, akit megesketett, hogy az anyján esett gyalázatot vérrel fogja lemosni Andoinon, illetőleg annak halála után fián: Alboinon.

így kerülnek most egymással szembe: Alboin és Helmichis. Alkalmas pillámat a bolond számára arra, hogy keresztülvigye tervét: megvalósítsa bosszúját.. Helmichist szinte őrületbe kergeti a felszított és állandóan táplált féltékenységgel és arra ingerli az ifjút, hogy Alboint ölje meg. Mint tudjuk, Alboin és Helmichis apai részről testvérek voltak. Ilyen bosszúval a, bolond az ő tönkre tett életének minden kínos szenvedését és állandóan marcangoló keservét akarja megtorolni.

Az események a bolond akarata irányába terelik ia szereplőket. Rosamunda hű. A követek hosszú orral kénytelenek a kosarat Alboinnak átadni. Ez a kudarc felbőszíti Alboint. Elrabolja Rosamundát és végleg legyőzi a gepidákat. Rosamunda azonban továbbra is Helmichist szereti, Alboint gyűlöli. Ez a gyűlölet égő lánggá erősödik benne, amikor Alboin arra kényszeríti, hogy apja koponyájából igyék. A szélsőségig elkeseredett királyleány a koponyából bosszút is ivott Alboin ellen.

Helmichis nem törődik bele az elhagyott szerető szomorú sorsába. Nevelőatyjával, a bolonddal, Rosamunda keresésére indul. Végre ráakad. Ekkor Rosamunda, Helmichis és a bolond összeesküsznek az udvarban található elégedetlenekkel. Helmichisnek sikerül Alboint meggyilkoltatnia, de Helmichis életével fizeti meg a bosszút. A bolond tehát elérte célját, de Helmichis elvesztésével sírbiai száll minden öröme, minden boldogsága és vigaszos reménysége. A bolond ugyanis Helmichis iránt érzett rajongó szeretetében tovább élte Helmichis anyja iránt táplált szerelmét. Egyedül ez a szeretet kötötte őt a földhöz. Helmichis halálával ez a kötelék örökre megszakadt. Egyszerre üresnek, céltalannak találta életét és feleslegesnek önmagát. Minek és kinek tűrje tovább a megszégyenítő megaláztatásokat? így érlelődik meg benne a halál gondolata és egy tőrdöféssel végez önmagával.

Hogy Böhm Rosamunda ismeretes regényes történetét honnan vette, nem tudjuk megállapítani. Semmi adat nem áll rendelkezésünkre, mely bennünket biztos nyomra vezethetne. Találgatásokba annál kevésbbé bocsátkozunk, mert igen sok író fantáziáját termékenyítette meg Paulus Diaconus „Longobardok története" című krónikás könyvében megőrzött eme érdekes história.