Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Nagy Barna: A műalkotás pszichológiája

kíván. Csak maigának él, saját megnyugvására „csillapítja" le az idegeit izgató megérzéseket.

A művész így alkot. Vájjon mi az amit alkotásra alkalmasnak tart? Mi az ami őt alkotásra ingerli? Látszólag egyszerű a felelet: az életből fakadó azon dolgok, meiyek az erkölcs s a jó alapelvén állanak, illetve abból indulnak ki. Minden lehet téma ami „tisztán" fakad az életből, ami először izgató, majd megnyugtató hatással van az alkotó idegrendszerére. A témák a variációk végtelen sorozatát adják. Az életnek nem szerves részét képező dolgok szintén képezhetik az alkotás vágyát. Ezek azoknak az ingereknek a levezetései, melyek csak érzéseikben élnek. Ide tartozik a szabadság, szerelem, jóság stb. Mivel különálló kifejezési mód rájuk nincs, a művész ezeket az élettel hozza kapcsolatba. Az életen, a valóságon keresztül akarja érzékeltetni a megsejtéseket. Látjuk, hogy ezek mind a jó kategóriájába tartoznak. A látszólagos rossz szintén képezheti a műalkotás tárgyát, de lehetőleg oly formában, hogy véle a tiszta erkölcsiség érzetét keltse. Minden művészi théma a szépség és a jóság fokához van mérve. Az emberi érzés két pólus között mozog: a jó és a rossz pólusai között. A művész a rosszból is kiemeli azokat a momentumokat, amelyek, hogy úgy mondjam, visszakanyarodóban vannak a jó felé s bennük rejlik a szép érzete is. Pl. a szenvedés nem jó, de lehet szép. Krisztus keresztrefeszítésében benne rejlik a megváltás kritériuma. Jó-e egy szál deszkán hányódni a tengeren? Nem jó, de szenvedést jelent, s reményt ad a menekülésre. Jó-e a rabnak börtönben kínlódnia? Nem jó, de fölkelti bennünk iá társadalmi rend érzetét, s a bűn (a rossz) bűnhődését (a szép) gondolatát. Az ellentétekre szüksége van úgy az alkotónak, mint a szemlélőnek. A hullámvonal izgatólag hat az idegrendszerre. Jó és rossz cselekedetre van szükség. Szín és színfoltra, árnyék és fényhatásra, függőleges és merőleges vonalra, a mozgás különféle fázisaira, magas és mély hangra. Az idegrendszer hol teljes aktivitásban van, hol megpihen. Egyformaságukkal kifáraszt. Kifárasztja az egyhangúság, a túlzott, hosszas elevenség is. Egy piramist nem tudunk sokáig nézni, mert az a maga monumentalitásával megnyugtatólag hat ugyan, de egyben fárasztólag is. Szükségünk van egy komplikáltabb megjelenítésre, hogy utána ismét az egyszerűt kívánjuk. Feleljünk meg arra a kérdésre, vaijon mi az, ami a művészben esztétikai emóciót vált ki? Érzékiség-e, avagy pozitív tiszta erkölcsi vágy s egyáltalán lehet-e művészi théma az érzékiség? A művészet az érzékiségtől nem választható el. A kellemes érzése már érzékies s a kellemes közel áll a