Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Baráth László dr.: A csehszlovákiai magyar mozgalmak meddősége

hető. Az ebiből származó elvi ellentét azonban a mai napig kimutatható.

Szomorú jelenség az is, hogy a 30—40 éveisek generációja a kisebbségből, — miint alkotó erő, — kihullott. Így természetes kapocs és átmenet a két felfogás i -alap között nincsen. Felfogási alapról beszélek, mert ha a viliágnézeti alapokról kezdenénk egyszer komolyan tárgyalni, igen sok kérdésiben döbbenetes egyezésre találnánk. Mért ebben, — nagyon meghajlott a merev irány. Ennek ellenére, azok a vezető emberék sem tudtak eddig eredményes közvetítők lennli, akik már belátták, hogy a kezdeti időkben inaugurált vonalon már változtatni kell, helyesebben belátták azt, hogy az utánpótlás kérdése nem tisztán személyi kérdés.

A mozgalmaik pedig a már vázolt három Indok alapján hirdették a non cooiperation elvét. Az első két Undok azonban az 1936 évi politikai események sodrában tarthatatlanná vált.

Mert a két ellenzéki párt egyesült. Korántsem akarom azt állítani, hogy ez az egyesülés akár elvi gyökereinél, akár gyakorlati megoldásánál fogva megfelel annak a követelésnek, amiit az ifjúság ebben a viszony!aitban támasztott. De a mozgalmak indokolt jelszava eddig az volt, megvan a munkalkészségi, de alkalmas keret híjján nincsen meg a lehetőség. A I e■h e t őség elénk sodródott. Itt az ideje, hogy a m u n ik a k é s z s é g e t biz o n y í t s u k.

A második indok megoldásaként is egyelőre csak lehetőséig kínálkozik. Ezt a lehetőséget Benes Eduárd dr., a Csehszlovák köztársaság elnökre teremtette meg. Az az udvarias sági aktusnak látszó államfői üzenet, melyben az ellenzéki pártokat a cseh szí ovákiali magyarság reprezentánsainak ismerte el, lényegesen megváltoztatta a hélyzetet. A demokráciái elve a többség elhivatottságát hirdeti. Nos hát, mikor az államfő