Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Baráth László dr.: A csehszlovákiai magyar mozgalmak meddősége

A mozgalmaik igy indokolták állásfoglalásukat. Az ellenzéki pártokkal nem lehlet együttműködői, mert

1. A

két ti. nevezett testvérpárt egyimásközöttii versengésié a pártmunka csaknem egyedülii tartalma.

2. Az

ellenzéki pártok az államhatalomma|l szemben nem jelentenek posslilblilis szervet, s minden akció, mely belőlük vagy az ő jóváhagyásukkal! indul ki, a hatóságok ellenszenve miatt eleve halálra van ítélve.

3. A

jelenlegi közéleti vezetők a már említett tétel alapján alkalmatlanok a közéleti vezetésre és a személyi kérdések kedvező megoldására kilátás sincsen.

Ezzel a három felhozott okkal érdemes részletesen foglalkozni, mert éppen az 1936 év eseményei ezen a téren is lényeges változásokat hoztak.

*

A pártok ellen felhozott panaszok, — sajnos, — nagyrészet helytálltnak. Valóság az, hogy a pártok nem vettek tudomást a 18 kiselbbségli sorsban töltött év történéseiről. Az ifjúság nem fogadhatta el a mereven tartott irányt, s több ízben adott kifejezést úgy elégedetlenségének mint követeléseinek. A követelések ismertetése nem tartozik jelien tanulmányom keretébe, s elég ha Ragályi Antal dr. részletes tanulmányára utalok, mely az „Egyenes Úton" első számában jelent meg. Az a vád, hogy az ellenzéki politika vezetői nem számolnak a kisebbségi sors adta mélyreható változásokkal, nagyjából ugyancsak jogos. A személyi kérdések kiéleződéséhez, — mondjuk generációs problémához, — az idősebb társadalom egy indokolatlan s néhol beteges félelme vezetett. Nemzeti szempontból hajlandók voltak megbízhatatlannak tekinteni mindenkit, aki a kisebbségi sorsot önmagában tudatosította. A nemzeti érzés kritériuma a régi nagyság élményszerű átélése és a jelen küzdelmes valóság benső tagadása lett. Ez a követelmény egyébként a mai kisebbségi ifjúsággal szemben már csak az idő vastörvényénelk érteiméiben 1® egyre kevésbbé érvényesít