Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Baráth László dr.: A csehszlovákiai magyar mozgalmak meddősége

merevségüket és elzárkóztak a mozgalmak hirdette új irány dk átvételétől.

A mozgalmak él eve lemondtak arról, hogy az ellenzéki parték keretein belül kíséreljék ímeg reiformimiunkájuikait. Ha erre sor is került, az első felmerült nehézség azt eredményezte, ihogy a mozgalom szakított a pártokkal, vagy pedig egyszerűen felihagyott a további munkával.

Kimondott tárgyalásokra az ellenzéki pártok és valamely mozgalom között sohasem került sor.

Olyan mozgalom, mely csak megközelítette volna a pártok szervezetének átfogó jellegét, még nem keletkezett.

Az eddigi mozgalmak a kisebbségi politikáiban anynyira időszerű utánpótlás kérdését nemhogy nem oldották meg, hanem egy lépéssel sem vitték előre.

Ezek a jelenségék már egyenesen mutatják az utat, hol kell a mozgalmak meddőségének okát keresnünk.

Ismétlem, a nagy szervezetlenségben egyetlen átfogó szervünk volt: az ellenzéki pártok, ami kisebbségi életünkben különleges értelmet nyert. (Az megint más kérdés, hogy ez a helyzet egészségtelen volt, s a jövőben gyökeres változtatásra szorul.) A m o zg alma ik k ö z ü I egy sem tudta m e g t a I á 1 in. li az t a z u t a t, m e I yen haladva a z e g y m á s r a g y ak o r o 11 hatás f o I y ö m á in y a k é n t a z összetevők talál k o z n a ik é s a k ö z ö s v o n a I n a k új irányt ad n a k.

Tévedés, ha valaki ebben az elméletben a kompromisszumok dicséretét látja. E z a t e r im é s z e t e s f e jliőd é s tétele, mert egyetlen mozgalommal sem lehet a történések és irányoknak ügyét lezárt folyamatként elkönyvelni. Az ifjúságból és újabb meglátásokból kiinduló és időszakonként természetszerűleg adódó megmozdul ások feladata, hogy az irányt fokozatosan változtassák, fejlődési vonalat tartsanak. És így