Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Baráth László dr.: A csehszlovákiai magyar mozgalmak meddősége

viszony tisztázása nélkül a mozgalom nem tudott a kisebbségi élet szerves részévé válni. A politikai közvélemény követelte a „pro" vagy „contra" színvallását. A „curn" mindkét oldalon gyanús volt, és a mozgalom iránti érdeklődés megszűnését eredményezte. — S talán ez a tisztázatlan viszony tette lehetővé, hogy a Magyar Munkaközösség eszméi úgy a Szécsényi-, mint az „Egyenes Ütőn" mozgalomban újból feltámadnak, s a mai, l é y égés én megváltozott v!iL szonyok között új értelmet nyernek.

Ha ezeket a kiragadott, és hangisúlyozom, — csak nagyon vázlatosan ismertetett —példákat figyelmesen megvizsgáljuk, azonnal belátjuk, hogy i a mozgiallmaik meddőségének eddig hitt okai nem állanak helyt. Legalább is az eddig adott indokolások kétségtelenül egyoldalúak. Mert vitán felül áll, hogy a mozgalmak irányítói úgy tudásukat mint meggyőződésüket tekintve a számba jöhető anyag legjavából kerültek ki. A tömegek sókat hangoztatott nemtörődömsége és érdektelensége is inkább a kiimagyaráZkodásoik szótárában lelhető fel, mint a valóságban. Naiv az a hit is, hogy a mozgalmak azért nem jártak eredménnyel, mert szembefordultak az ellenzéki pártokkal, (s ez csaknem kivétel nélkül mindegyikkel megtörtént) Rendszerint politikai manőverek céljait szolgálja, — de nem is fogadható el az a tétel, hogy az ellenzéki pártok ■. minden megmozdulást csirájábn elfojtottak, s ezért nem lehettek eredményesek. (Itt tehát az ellenzéki politika ellenségei súlyos elvi ellentmondásba keverednek, mert míg egyrészt a pártok jelentéktelenségét hirdetik, addig ennél a kérdésnél döntő hatalmukat ismerik el, noha a valóságban nem bizonyítható).

Miért maradtak akkor ezek a mozgalmak mégis meddőek?

*

Mint tapasztalati tényeket vehetjük alapul:

Az ellenzéki politikai pártok megtartották kezdeti