Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Kritika - Lidércke

a nő örvényes forróvérüsége és könnyelműsége nem kielé­gítő válasz,, érzi, hogy mélyebb rejtély előtt áll és ebbe a rejtélybe nem tud többé behatolni. Megírta az Ember tra­gédiáját, megismerte Éváját és tönkresilányul ebbe a meg­ismerésbe. Ami ezután van: egy-egy állomása a lejtőnek. Kocsmáro­­sok, uzsorások és szeretők világában rohan a deliriumos végig ez a különös, esettségében szánalmat ébresztő beteg asszony. Losonc, Gyarmat, Céhtelek, Pest, Várad és Mar­gittá, itt pereg le Fráter Erzsébet nyugtalan élete. Előbb a vére kegyetlen éhsége kergeti gyorsan váltakozó szeretők karjaiba, aztán a mámor ragadja magával, ahogy közeleg az öregség és Sztregováról egyre nehezebben jön a kikö­tött járadék. Még itt is, az életnek e sötét lapjain, Mohácsi hangjában sok a leplezetlen tisztelet, mintha a Tragédia íróját szeretné kímélni. Fráter Erzsi utolsó éveiben csak­ugyan sok az elriasztó, de éppen az esettségében válik ez a viliódzó, forróvérű asszony azzá, akit a leginkább megért­hetünk. Egy assony, aki romlás virágaként jár a világban és tragédiája, hogy önnön életét vak szenvedélyeiben a romlás legmélyére döntötte. Kocsmázásai, útszéli koldulá­sai, csupa megrázó életadat. És a legnagyobb fájdalom, amit talán az elködösödött és mániákba menekyő értelem nem foghat fel teljes nagyságában: az anyját megtagadja a fia. Ami ezután következik, már költői színnel enyhített kép: egy eskóros rohama után, az őrültség óceánjából még egyszer felmerül a tiszta létbe asszonyi lelke, fekélyei el­hullnak és a biharmegyei közkórház ágyán bocsánatesdés­­sel ajkán belehull a végső földi megsemmisülésbe, a meg­békéltető és feloldó halálba. Az életrajz külső hűsége megbomlik mindenütt, ahol Mohácsi érzelmileg elfogult vagy ahoi túl sok mentséget keres e bomlóvérű asszonynak. Mentségeit két motívumra építi, az egyik a nagyasszony, Majtényi Anna kevélysége, aki ellenségesen fogadja menyjét és túlságosan érezteti vele, hogy szegénysorból cseppent főúri módba. Erzsébet az ő szemében sohasem volt Imre fia, dédelgetett Emije méltó élettársa. Igaza volt-e a nagyasszonynak? Mohácsi könyve sem ad feleletet arra a kérdésre, vájjon Majtényi Anna megérezte-e fia zsenialitását? Egy főúri asszony rang­hoz és méltósághoz ragaszkodó gőgös kevélysége volt ez vagy csak egy egyszerű anya kevélységgel takart ellen­szenve, aki fia zsenijét féltette egy rosszhírű nőtől? A másik motívum: két ellentétes természetet boronái össze a vélet­

Next

/
Thumbnails
Contents