Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Baráth László dr.: A csehszlovákiai magyar mozgalmak meddősége

kori időszerűsége tagadhatatlan, a hivatalos politika merevsége és személyi kérdések felszínre vetődése miatt ugyanaz a sors érte, miint elődeit, nem jutott el az alkotáshoz. Itta hiba kulcsa abban rejlett, hogy a mozgalom ellentétben a Sarlóval, a hivatalos pártkereteken belül akarta végezni reformmunkáját, de a pártvezetés, teljes beolvadást és főleg elvátszűrést követelve, elgáncsolta a kibontakozást.

így e9Y felrajzolandó grafikon azt mutatná, hogy a pártvonal mágneses vonzóereje nem engedte elhajolni az új mozgalom vonalát. Választani kellett: eltávolodni, vagy a megkezdett merev irányban haladni. A mozgalom vezetői önkéntelenül is felismerték a keserű igazságot, hogy a vonzókörön túlhaladva, az eddigi vonzóhatás taszító erőként fog hatni és a mozgalom előbb-utóbb merőlegesen szembekerüli a hivatalos vonallal.

Tehát:

1. Az

ellenzéki pártok megtartották merevségüket,

2. A

harmincévesék generációja nem akart az e d d 'i g i v o n a I o n h a I a d n i, és nagyrészük kiesett a további közéleti tevékenységből.

A „Magyar Munkaközösség" néven Indult és egy évig tüneményesen működő megmozdulás kínosan kerülte a lehetőséget, hogy az e'lenzéki pártokhoz való viszonyát tisztázza. Ez pillanatnyilag sikerrel is járt és azt eredményezte, hogy a politikai élet számos kimagasló egyéniségének szimpátiáját nyerte meg, a mozgalomhoz olyanok is csatlakoztak, akik eddig távoltartották magukat a kisebbségi történésektől. Viszont a tisztázatlan viszony sok oldalú perspektívát nyitott meg, aminek az lett törvényszerű következménye, hogy a mozgalom vonalához olyan összetevők is futottak, akiknek becsületesen segíteni akaró meggyőződésüket tagadnunk kell. És ez az utóbbi körülmény ásta meg a mozgalom sírját. i

A Magyar Munkaközösség sorsa arra példa, hogy a