Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Baráth László dr.: A csehszlovákiai magyar mozgalmak meddősége

most már csak ritkán és egészen más vonatkozásokban kerülnék összefüggésbe a kisebbségi társadalom szerves életével.

Itt tehát a grafikon azt mutatja, hogy a Sarló vonala kiindulási pontjánál érintkezett az ellenzéki pártok vonalával. A pártok vonala mereven haladt tovább párhuzamosan az abscissa tengellyel, míg a Sarló vonala erősen felfelé kanyarodott, a távolság egyre nagyobbodott, az összekötő kapcsok egyre lazultak, végül teljesen megszakadtak. Megszűnt az egymásra g y a ik o r o 11 v o n z ó e r ő, és a Sarló a nemzeti munkasíkot határoló egyenesre merőlegesen ráfutván, azt átütötte és eltűnt a mairxismusban. Tehát:

1. A

magyar közéleti vezetés vonala alig észrevehetően hajlott csak meg a haladási és fejlődési pont felé.

2. A

Sarló a magyar életből eltűnt ,(a mozgalom, de nem ai kezdetben felvetett elvek) magával ragadva sok értékes fiatalembert is.

3. Reakcióként

megszülettek a Prohászka Körök, melyékről nagyon helyesen állapította meg Borsody István dr., hogy „Katolikus jellegük mindenesetre megfosztja ezeket a köröket általános kisebbségi magyar jellegüktől. Csak részletmunkát jelenthetnek."

Az eredmény tehát több mint kétes. A Sarló mozgalma a kisebbségi életben meddő maradt, annak ellenére, hogy a mai mozgalmak gyökereit is a Gombaszögi táborban keli keresnünk.

Egy másik mozgalom, mely a- kisebbségi mozgalmak meddőségének okkutatásánál szintén iskolapélda lehet, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségében született. Elégedetlenkedni kezdtek a politikai vezetés egyhelybentopogásávai, és nagyon finoman, az idősebb társadalom minden érzékenységét szem előtt tartva, új irányt igyekeztek inaugurálni. A mozgalom látható feje a közéleti pályafutásra valóban elhivatott Csáky Mihály lett volna. — Ezt a megmozdulást, melynek ak