Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Fiedler József: Mária Lujza

önt fenség, — mondotta. — Már intézkedtem is. Holnap reggel útra kelnek Charíottal Olmützbe.

.Megsimogatta a kis főhercegnő fejét. Aztán odalépett az íróasztalhoz, papírokat vett elő, az egyiket összehajtogatta és pecsétet nyomott rája. Majd magáihoz intette a feleségét és suttogva magyarázni kezdett neki valamit.

Mária Lujza csak akkor emlékezett vissza az utolsó óráik eseményeire, mikor másnap kigördült vele a cséza Kassa város kapuján.

Szeméiben még ott égtek a búcsú könnyei. Még érezte arcán a kis Klementina puha, nedves csókját és látta Poíinszky János főbíró uram kemény arcát is, amint meleg szavakkal vett búcsút tőle a tanács nevében.

Aztán, ahogy távölodbtt tőle a város, lassan megnyugodott.

Kinézett az ablakon és az elfutó fákat számolgatta.

Később feltűnt Bombelles gróf a kocsi mellett. Benézett hozzá, mosolygott és eltűnt megint.

Hátradőlt a párnázott ülésein és végigsimította homlokát. Mellette halkan kezdett el hortyogni Colloredo grófné. Odanézett. Az asszony mellén egyenletes mozdulatokkal emelkedett és süllyedt egy türkizköves medál Ilon. „Vájjon mi lelhet benne?" gondolta. Hányszor kérte már a grófnét, hogy mutassa meg neki, de az soha sem teljesítette kívánságát. „Most megnézhetném!" Lassan, remegő kézzel nyúlt az ékszer után. Mikor megérintette a grófné mellét, megálllott a mozdulata közepén és figyelt. Nem történt semmi. Az udvarhölgy erősebben hortyogott. Hirtelen mozdulattal nyitotta ki a lánc csattját és vigyázva kezdte húzni lefelé az ékszert az asszony nyakáról. Miikor már kezében volt a ímedaillon felsóhajtott. Aztán az ablak felé fordult és megpróbálta kinyitni. Nem sikerült. Sokáig bíbelődött vele, míg végre véletlenül megnyomtál az