Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-11-01 / 9. szám - Fiedler József: Mária Lujza
— Itt vagyunk végre! — mondotta és összegombol la nyaikán a prémes gallért. Hirtelen zökkenővel állott meg a cséza báró Vécsey Miklós háza előtt, szemben a régi tanácsit ázzál. A kapu aljában szürkeszínű, sárgagombos kabátban, háromszögletű kalpagban, sorfalat állottak a polgárőrök. Mária Lujza zsibbadó lábbal vonult el közöttük. Fáradt volt, de azért egyenesre húzta hátát és fejét is hátra vetette, hogy magasabbnak látszon. Közben kb váncsian nézett körül. A tágas, fehérre meszelt lépcsőházban gyertyafény táncolt a menyezeten. Fent, a lépcsők végénél, kövér öregasszony tartott magasra egy kandelábert. A fal mellett, mint furcsa, különböző alakú szobrok állottak a tanácsiurak és PolinsZky János ■uram, a főbíró, belekezdett üdvözlő beszédjébe. — Az Isten közénk vezérelte fenségedet a mostani szomorú időkben ... Elhangzott a beszéd és ő csodálkozva nézett szét az idegen szobában. A bútorok tömörek voltak és kesernyés, régi szagot árasztottak magukból. Az alacsony, kicsiny ablakon keresztül bekandikált a fekete este. Fázott. Odament a kályha mellé és belekuporodott az egyik karosszékbe. Még lábát is maga alá húzta és be t ak aródz o tit sz olkiny á j áb a. Sokáig nem történt semmi. Később Colloredo grófné ment végig a szobán és nyitva hagyta az ajtót maga mögött. Odabent egy férfihang magyarázott valamit gyorsan, parancsolva és Boimbelles gróf hangja felelt rá. Majd csattanva csapódott egy ajtó. A főhercegnő fölrezzent. Szemben vele fekete árnyékok kerültek az ajtó négyszögétől megvilágított falra. Az udvarhölgy ab roncs szoknyája egy hosszúranyujtott férfi magasgalléros árnyékalakjához került közel. Charlotite hangja öröm telem volt, mire átkerült Mária Lujzához a szomszéd szobába.
