Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-11-01 / 9. szám - Fiedler József: Mária Lujza

— <Franz,

'kedves, hogy máris átjött hozzánk. Jól utazott?

— Óh

igen. Gyors tempóiban jöttünk, úgy, hogy jóval magúik előtt éritünk ide a trónörökössel. És maga, hogy utazott Chadotte?

— Nem

valami jól. Azt hittem a telkemet rázza ki a kocsi ezeken a rossz magyarországi utakon. Még most is úgy érzem, mintha mozsárban törték volna össze minden porcikámat.

Elhallgatott és árnyéka nyújtódzott egyet a falon.

A kis főhercegnő egyszerre előrehajolt a karosszékben. Hirtelen föllisimerte az udvarhölgy melllett álló árnyékban Cólloredo Walilsee Franz de Paula grófot, a titkos kabinetit miniszterét. Egy pillanatra arra gondolt, hogy átmegy a másik szobába és üdvözli atyja hajdani nevelőjét, amikor újra beszélni kezdett a gróf.

— A

kis fenség^ hol van, Ch adót te?

— A

hálószobában volt, miikor felhozták az utazó ládákat. Biztosan ott van még most is. Nagyon kifárasztotta az út.

— Jól

van, jobb is így, mert igazán nem az ő fülének való, amit most mondani akarok magának kedvesem.

Mária Lujza szíve erőset dobbant. Kezét a mellére szorította.

Az udvarhölgy árnyéka eltűnt, aztán megint megjelent az ajtóban.

— Rossz

híreket kapott Fnainz? — kérdezte.

— A

lehető legrosszalbibakat. Napóleon kilenc nappal ezelőtt bevonult Bécsibe.

— Napóleon?

— halkan rebbent az udvarhölgy hangja, mintha kacagna.

— Igen.

Pozsonyból hozta a hírt a kuriir. Egyvágtálban jött onnan. Azt mondja, még ott is hallották az ágyúlövéseket. A császár otthagyta a Pozsonyban ülésező miagyar diétát és Holtcsőn keresztül OJmützbe menekült. Vele ment a felséges asszony is.

— És

valóban igaz az, hogy Napóleon Bécsiben van?