Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Marék Antal: Akik Szlovenszkóból elszármaztak. Komlós Aladár (Losonc)

MARÉK ANTAL

AKIK SZLOVENSZKÓBÓL ELSZÁRMAZTAK

KOMLÓS ALADÁR (Losonc)

Aztán visszajövet elaludtam a vonatban.

Mikor felébredtem, illatosán és pirosán csüngött lelkemben a városka képe, mint egy szép kerek alma a gallyon.

(Szép kerek almai.)

Komlós Aladár Losoncról indult el, abból a gömbakácos szlovenszkói városból, amely Madách Imre szellemi kisugárzásában sajátos kultúréletet élt s él ma is s amely Komlós Aladáron kívül Darkó Istvánt és Simándy Pált adta a szlovenszkói magyar irodalomnak. Innen indult el s ide tér vissza. Irodalma annak a kettősségnek örök ismétlődése, amely a kisváros múltjába és jelenébe mélyen begyökerző lélek küzdelmét determinálja az örök emberi problémákkal szemben. Hol a kisváros győz, a lelkeknek ez a csendes, hangulatos ritmikája, a görbe kis utcák édes, alkonyórai csendessége, a szív ősi, szerelmi moccanásai, a kisváros, ez a zárt, tökéletes, hibáival és jó tulajdonságaival egyenlő arányban telített egész kis világ, hol pedig az örök humánum s a tágasabb horizontok részegítő mámora. Mindez váltakozó szerencsével egy tiszta l'art pour l'art irodalom keretein belül hullámzik, amelynek hangja tisztán zengő, művésziesen egyszerű, témája pedig a mai élet apró jelenségeivel tart rokonságot. Az író szintetizálása nem olyan egyszerű, mert az irodalom minden ágazatába elkalandozik, nehéz átzökkenni az esztétika előkelő tájairól költészetének vergiliusi hangulataiba, ha az esztétikus Komlós után a lírikus Komlós portréját aka