Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

8.

II. Rákóczi Ferenc abban is különbözik a többi egyszerű halandóktól, hogy míg a többi abban a kegyben részesül, hogy gyermekeinek nevekedésében, testi és lelki erőinek fejlesztésében gyönyörködhetik, addig a Nagyfejedelem nem részesült apai szeretetben és nem részesíthette fiait apai szeretetében.

Négy gyermeke volt. Kettő meghalt. Kettő túlélte őt: József és György. Ez a két fiú semmi örömöt sem hozott neki. Egyik sem bizonyult méltónak a Rákóczi névre. József fia még alig érte meg az egy évet, amikor atyját a bécsújhelyi börtönbe zárták. II. Rákóczi Ferenc ezt a fiát soha sem látta többé viszont. Szóval ez a fia sohasem érezte annak szükségét, hogy édesatyjával megismerkedjék, őt meglátogassa. De amit Rákóczi erről a fiáról hallott, nem töltötte el lelkét örömmel és büszkeséggel. Tanulatlan, tudatlan, műveletlen ember volt, aki a nápolyi udvarban olyan zajosan, botrányosan élt, annyi szerelmi kalandba bocsátkozott, hogy végre is jobbnak látták, hogy Nápoly elhagyására felkérjék. A Porta utóbb felhasználta ezt a jelentéktelen személyt Bécs ellen folytatott harcaiban, de nem sok eredménnyel. A bécsi körök mégis megijedtek tőle, illetőleg a Rákóczi név varázslatos erejétől és ágyúval lőttek verébre, amikor a pápa, XII. Kelemen, egyházi és a császár, birodalmi átokkal sújtotta.

A kisebbik fiú, György, éppen olyan tanulatlan, tudatlan és műveletlen volt, mint bátyja, azzal a különbséggel, hogy valamivel eszesebbnek mutatkozott. Ebben a fiúban mégis megmozdult valami vágy édesatyja iránt, mert 1727-ben meglátogatta őt Rodostóban. Az apa szomorúan csalódott Györgyben. Hamarosan rájött arra, hogy György képtelen dolgozni. Nincsen kitartása és minden komoly dolog halálosan untatja. Megunta hát a rodostói magányt is és azon