Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

köti össze sorsát. Választása Mária Amália Sarolta hessen-rheinfelsi hercegnőre esett, akit az udvar tudta és beleegyezése nélkül elvett. Amikor a templomból kilépett, egy apród levelet nyújtott át neki, melyet volt menyasszonya írt alá. Ebből a levélből tudta csak meg, hogy csúfosan becsapták őt is, Magdolnát is. A menyasszonnyal ugyanis azt hitették el, hogy Rákóczi halt meg, mire a leány szomorúságában kolostorba vonult, ahonnan nem is jött ki soha. Az udvarnak ez az eljárása is igazolta Rákóczi ama eljárását, hogy a császártól nem kért engedélyt házasságához, mert Rákóczi felesége révén rokoni összeköttetésbe került a francia és angol uralkodó házzal.

Ebben az egész szerelmi történetben azonban az a legszomorúbb, hogy a fiatal asszonyban nem találta meg azt a megértő élettársat, akinek hiányát egész életen át érezte. A fiatal asszony szép volt, kedves volt, üde (hiszen alig lépett be a tizenhatodik életévébe), jóalakú, de beteges természetű és lelkivilágában a magyar ügy igen kis helyet foglalt el. Az egész felkelés csak annyiban érdekelte, amennyiben családját érintette. Bántotta, hogy férje politizálása, hozzá szerencsétlen politizálása miatt az udvartól állandóan szenvednie kellett, mert folytonos kellemetlenségek zúdultak reá. Emiatt férjétől is távol kellett élnie, sőt még gyermekeitől is megfosztották. II. Rákóczi Ferenc fenkölt lelke, magasabbrendű érzésvilága, ideális gondolkodása, magyar szíve és a magyar szabadságharc célkitűzései az ő gondolkodásában mindig idegen és érthetetlen fogalmak voltak. Ha a szabadságharc alatt néha találkozott urával, ilyenkor is mindenkor politikai küldetéseknek tett eleget. Volt idő, amikor elvárták tőle, hogy nem tér többé vissza a császári udvarba, hanem Magyarországon marad, de Sarolta dolgát befejezve, ott hagyta urát és Karlsbadba ment gyógykezeltetni magát. Itt Radzievskij nevű hadnagy lett állandó kísérője, különösen lovaglások al-