Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma
maga kisérte el két gyermekét Bécsbe, de itt nem sokáig lehetett velők. Ferkót azonnal elválaszotották édesanyjától, akit soha többé nem láthatott viszont, csak a galatai templomban találkozhattak egymással, ahol a fejedelem végrendelete értelmében bujdosó társai édesanyja mellé temették. így lett II. Rákóczi Ferenc tizenkét éves korában teljesen apátlan-anyátlan árva. A császár Ferkót a jezsuiták neuhausi (Hradec Jindřichův) kollégiumába küldte, ahol tanítói iskolai rendszerüknek megfelelően nevelték, de éppen ebből a rendszerből hiányzott a gyöngédség és a szeretet. Nem lehet tagadni, hogy néhány jezsuita atya szívesen foglalkozott vele és társaságába hívta az értelmes ifjút, de mindezt abból a számításból csinálták, hogy minél jobban elfeledtessék vele az otthont, az édesanyát és a szerető nővérét. Kérlelhetetlen szigorúsággal tartottak távol mindent, ami őt a múltra figyelmeztethette, vagy ami jövőjét előkészíthette volna. Még Julia nénjétől is végleg el akarták őt szakítani, pedig valamikor nagyon szerették egymást. Elhitették vele, hogy nénje el akarja pörölni jószágait és ki akarja forgatni vagyonából. A fiú annyira elhitte ezeket a gyanúsításokat, hogy utóbb nénje leveleit felbontatlanul elküldte Kollcnics-bibornoknak, hogy ezzel is dokumentálja, mennyire hálás a bibornoknak, aki megvédi őt vagyona után áhítozó nénje kapzsiságától. De amikor évek múlva mégis találkoztak egymással és sírva kibeszélték magukat, akkor a bibornok minden mesterkedése ellenére kibékült Juliéval és nagylelkűségét azzal bizonyította be, hogy nénijének nemcsak a leánynegyedet adta vissza, amire a törvény őt kötelezte, hanem minden vagyont megfelezett vele: ingót és ingatlant egyaránt, értvén ezt azokra a jószágokra is, melyek jog szerint csak a fiágat illetnék. Rákóczi ezzel a tettével is azt bizonyította be, hogy