Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

önzetlen barátja és higgadt tanácsadója lett volna élete legválságosabb perceiben.

De nemcsak asszonya nem volt II. Rákóczi Ferencek, hanem legkisebb gyermekkorától kezdve hiányzott a zavartalan családi boldogság melege és mindent átitató ereje.

Édesapját nem ismerte. Alig érte el a négy hónapot, mikor édesapja, I. Rákóczi Ferenc, magára hagyta félárván. Amikor Bécs megtudta a gyászos halál hírt, azonnal jelentkezett a kis csecsemőért. Virágos Ígéreteket tett, hogy a gyermeket ő neveli fel, ő gondozza és ő csinál belőle embert. Természetesen Bécs fejében már akkor az a gondolat motoszkált, hogy I. Rákóczi Ferenc fiából neki tetsző bábot fog faragni, még pedig németet, nem pedig veszedelmes magyart. Anyja, Zrínyi Ilona, nem akart Bécs akaratának engedelmeskedni. Görcsösen ragaszkodott fiacskájához. De Zrínyi Ilona anyai szeretete kevésnek és erőtlennek bizonyult volna a kis fiú megtartására, ha segítségére nem siet anyósa, Báthory Zsófia, aki egész életén át rendíthetetlen hive volt a katolikus Habsburgoknak. Ezzel a hűségével elérte, hogy Bécs bízott Báthory Zsófiában, aki megígérte, hogy minden erejével azon lesz, hogy a kis „Ferkó"-ból ne neveljenek „rebellist", így hát a kis fiú az anyjánál maradhatott, illetőleg anyjánál és nagyanyjánál, mert Zrínyi Ilona kénytelen volt anyósához Munkácsra költözni. A két ellentétes természetű és világnézetű nő nem tudott egymással kijönni. Állandó civódásban és perpatvarban keserítették el egymás életét. És mert a viszály igen gyakran a kis Ferkó miatt tört ki, akit mind a két nő a maga meggyőződése és lelki berendezése szerint szeretett volna felnevelni, ezért Ferkó is szenvedett miattok és általuk. Báthory Zsófia a földi perlekedés elől hamarosan az örök nyugalom és békesség honába tért, de ez a körülmény csak rosszabbodást hozott Ferencünk életébe. Zrínyi Ilona ugyanis ekkor férfit, férjet