Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

hozott a házba. Férjet, de nem apát, nem apahelyettest, ellenkezőleg szigorú és kíméletlen mostohaapát, akivel Ferkó nem tudott szeretetben összeforrni.

II. Rákóczi Ferenc mindenkor rettegéssel, szomorúsággal és irtózattal gondolt gyermekkorának erre az éveire. „Vallomásaiban" Thökölyről szószerint ezeket írja:

— A

Te (Isten) oltalmazó jobbodnak köszönhetem, hogy az a kígyó (így nevezi Rákóczi állandóan Thökölyt) nem ártott nekem, sem testben, sem lélekben, holott gyakran megkísérelte egyiket is, másikat is, hogy engem, házamnak egyetlen sarját eltegyen láb alól és így megnyerje magának váraimat és erősségeimet... Kiválik mesterkedései közül az a fogás, mellyel engem valamennyi úton és hadműveletben, hőségben és fagyban meghordoztak ...

És ilyenkor éhséggel és szomjúsággal, fagyban és napban megkínozta a kis fiút a mostohaapa. De van még ennél is rettenetesebb vád Rákóczi „Vallomásai"ban:

— Megkísértették

kamarásomnak, Körösy Györgynek hűségét. Felajánlottak neki egy várat és terjedelmes birtokot azért, hogy engem megmérgezzen...

Körösy ezt az ajánlatot nemcsak visszautasította, hahanem gondoskodásában, vigyázásában, hűségében annyira elővigyázatos volt, hogy — Thaly Kálmán szerint — ettől a perctől kezdve ő főzött a kis gyereknek, vagy ha más főztjét kellett Rákóczinak megennie, akkor előbb megizlelte és magán próbálta ki: nincs-e az ételben méreg?

Hogy mennyire nem rémlátás zavarta meg az ifjú Rákóczi lelkét, amikor mostoha atyjától félt, igazolja az a tény, hogy amikor vérhasban feküdt és mindenki reszketett életéért Thököly nem engedett orvost a kínokban fetrengő gyermek mellé.

Thököly célját tisztán és világosan ismerjük. Thököly Imre első sorban mint politikus és hadvezér akarta