Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

látott meg, fogott fel, értett meg és értékelt. Szíve volt erejének lendítő kereke, gyengeségének forrása. Szíve volt erényeinek fészke, gyarlóságainak okozója. Szíve volt politikai elhatározásainak rugója és a megismert igazságokhoz kapcsoló elszakíthatatlan lánc. Szíve volt az emberekhez kötő viszonyának meghatározója és kialakult ábrándképeinek megteremtője. És II. Rákóczi Ferenc szívet adott szívért, becsületet becsületért, a szó szentségét a megtartott szó keménységéért, magasabbrendű lovagi erkölcsöt ugyanilyen tiszta erkölcs viszonzásáért.

Ezeknek megállapítása után könnyű megérteni II. Rákóczi Ferenc megszámlálhatatlan csalódásait, melyek nemcsak őt buktatták meg, hanem azt a nemzeti ügyet is, melyre feltette egész életét. Csalódásainak egyik legjelentősebb okát abban a körülményben is kell keresnünk, hogy II. Rákóczi Ferenc kénytelen volt életét egyedül, szinte társtalanul leélni. Bizalmas barátai nem állottak mellette. Egyedül Bercsényi férkőzött közelebb hozzá, de a politika és hadvezetés kérdésében igen gyakran szembe kerültek egymással. II. Rákóczi Ferencnek — éppen mert szívember volt — egy gyöngéden szerető asszonyra lett volna szüksége. Egy gyöngéd asszonyra, de akiben van erő és irányitóképesség is, akiben van szív és hideg ész is, hogy Rákóczit a csalódásoktól megmentse, ezzel a nemzeti ügyet győzelemre segítse. II. Rákóczi Ferenc egyedül képtelennek bizonyul arra, hogy a sok intrikával sikeresen megküzdjön. Az országban és az országhatáron túl sok-sok csapdát állítottak fel, melyeket ő nem látott meg, nem vett észre jellemének ama kimagasló tulajdonsága folytán, hogy senkiben sem tudott gonoszságot, rosszindulatot, becsapásra való hajlandóságot felfedezni.

II. Rákóczi Ferencnek tehát erőskezű, nyilt eszű, éles szemű asszonyra lett volna szüksége, aki segítő társa,