Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?

Történt pedig ez a nagyrészt féloldalu párbeszéd tova délfelé.

De akárhogy elcsigázott a közel tizenkét órás menet, akárhogy nyomott az álmosság, mégis annyira a női nem tökélyének föstötte le előttem Cucuricsuk őrmester első számú menyasszonyjelöltjét, hogy nem bírtam szabadúlni a kíváncsiságtól, hogy: az Istenért, hát milyen erényekkel ékes a második számú menyasszonyjelölt, ha még mindig vetélkedésbe állhat Cucuricsuknál az első számú menyasszonyával.

Ámde mielőtt Cucuricsuk belefogott volna a második számú menyasszonya lefestésébe, odajött a főszakács jelenteni, hogy: a menázsi megfőtt!

Ugyanis a század után kocogó trénszekerek közt, mozgókonyhában, útközben is megfő a katonaétel. A parancs pedig az volt a főhadnagytól, hogy ezt rögtön avizálni kell neki.

Hát a szolgálatvezető őrmester a szakács jelentésére előrerugtatott mellőlem, megkeresni a főhadnagyot a század élén, vagy hosszán, ahol járt.

A főhadnagy aztán két percen belül ebédszünetre állította meg a századot.

*

Na persze, csak úgy az útfélre, az országút árkaoldalába telepedtünk le a konyhától elhozott menázsis csajkánkkal.

Cucuricsuk őrmester egyelőre nem került vissza mellém. A szolgálatvezető főkötelessége végigasszisztálni a menázsiosztást, hogy rendben történjék. És aztán ő ott költötte el ebédjét a szakácsokkal.

Ám a pihenő soká úgy sem tartott. Noha voltak gyöngébb bakár, akik az álmatlanságtól, fáradtságtól elgyalázva, úgyszólva a falattal a szájukban dőltek föl ültükben és már horkoltak is, a főhadnagy sorakozót parancsolt.

Cucuricsuk őrmesternek akadt, a többi altiszttel