Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Demjén Ferenc: Zsuzsi néni

szól semmit, de már a begyében a mondat. Megvárja míg elibe teszik a pultra.

— Na

fogja Zsuzsi lelkem, — sántikál ki Mózsi a söntésből és mint egy szuggesztőr a Zsuzsi néni szemét igyekszik elkapni, de nem sikerül.

— Csak

tegye le. Ide a pultra „la". Engem nem csap be már az elsőnél.

— De

Zsuzsi lelkem!

— Jó-jó.

Mózsi kissé ideges lesz és leteszi a fél deci szilvóriumot a pultra, de úgy, hogy Zsuzsi néni felé hajlik a folyadék a pohárban és többet mutat.

— így,

— igazítja meg Zsuzsi néni mosolyogva és a pult közepére állítja a poharat és valósággal gyönyörködve nézi, mint valamikor Ádám nézhette Évát a paradicsomban. — így, és még töltsön beléje egy centinnyit.

— De

Zsuzsikám, talán részeg maga, — sopánkodik Mózsi bosszúsan, aztán körülnéz az üres kocsmában, mint aki keresi a választ, de csak az órára szökik a szeme, mely sebessen tiktakkol bele a némaságba. Ha itt lenne Kukuci a prímás, már tanúnak hívnám, — szólal még később, — de így, legyen a maga hite szerint.

Visszabiceg a kármentő és kijön kezében az üveggel. Az üvegen nagy nyomtatott számmal szignatura díszeleg: 60 százalékos.

— Még,

még, még, — diktálja Zsuzsi néni akkurátosan.

— Pénzt

előbb! — szisszen fel Mózsi és mostan ő kerül felülre és a kezét a poháron tartja.

— Akkor

jó éjszakát Mózsi lelkem! — válaszolja Zsuzsi néni egykedvűen és, bár a torkában, a nyelvén volt már, a gyomrában érezte előre a pálinka izét, az ajtó felé lépked. — Itt a pénz, látja kend, két napi mosás ára és a Bozsu Ábrisnál iszom el, ha ilyen kapca