Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Demjén Ferenc: Zsuzsi néni

betyár lett magából, hogy az öreg tisztességes Zsuzsi néninek sem hitelez egy fél deci pálinka erejéig.

Még folytatná tovább is, de Mózsi, mint akit tyúkszemen tapostak, mintha forró lett volna hirtelen a féldecis, úgy kapta el tőle a kezét és a söntésig sántikált hátrafelé alázatos hangon:

— Csak

vicceltem Zsuzsi lelkem, csak vicceltem, hisz tudja ... tudja ... tudja.

— Hát

azért mondom! Na Isten éltesse!

Magasra emelte a poharat és kiitta, majd hősiesen ismét a pult közepére tolta és megdörzsölte könybeugrott öreg szemét a jobb öklével Aztán megitta a másodikat is, aztán a harmadikat. Végül Zsuzsi néni csak köhhentett egyet-egyet és ivott. Az ötödik pohárnál már megfordult a szeme előtt Mózsi és a kezében az üveg is. Nevetni kezdett Tetszett neki a megfordított Mózsi és nevetett. A pénzt kéretlenül a pultra tette.

— Nesze,

te betyár Mózsi, te szent betyár Mózsi! Én nem maradok adósod. Tudd meg, hogy Zsuzsi, Gát Zsuzsi gavallér. És tölts! Tölts! Tölts!

Hirtelen rekedtes lett a hangja és meg kellett kapaszkodni, hogy el ne essen. Már hatott a pálinka.

Aztán, mint egy üres zsák összeesett a pult előtt. A fejét beleütötte a pult vasalásba és kicsordult a vére, öndutatlan sírás tört fel a torkán és könny lepte el a szemét. Mózsi, egy oparatőr nyugalmával odament és felemelte Zsuzsi nénit a hóna alatt, az asztalig húzta, aztán otthagyta. Zsebregyürte a pénzt, eltette az üveget és leült a rács mögött. Ásított egy hoszút s az órára nézett. Még tíz perc, — duruzsolta magában — és aztán becsukok. S mikor letelt a tíz perc, kivonszolta Zsuzsi nénit a kocsma lépcsőjére és lehúzta a TOllÓt.

Részéről el volt intézve minden.

így élte élete minden áldott napját az öreg Zsuzsi néni. Rendszeresen felkölt a lépcsőről, mikor kissé ki