Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Kende Ferenc: Péter Rouenban

lakmélyedések sötét, titokzatosságukkal elbűvölték ezt a két hitet kereső embert.

Kívül semmi sem zavarta őket. Péter problémái jobbra, balra hányták. Boriszláva szenvedéstől kifinomult lelkülete, lakótársa vergődését akaratlanul is átvállalta. Boriszlavának Péter közelsége lassan éltető szüksége lett. Megszerette érzékeny komolyságát, hinni akarását és a Péter lényéből kiáradó szuggesztív varázsnak nem állt ellen. Boriszláva néha-néha már nem is gyűlölte halálos baját, mert úgy érezte, hogy Péterrel enélkül nem találkozhatott voina. Péter nélkül nem ébredt volna a gótika isteni gondolatára. Titkon úgy hitte, ő fogja megtalálni, amit Péter keres. Női ösztöne — ezt nagyon erősen érezte, — biztosan vezeti arrafelé, ahol minden lelkiségben oldódik fel.

Egyik este Péter nem jött haza. Boriszláva szokott Időben begurította székét Péter szobájába. Megfőzte teájukat és várt. A tea kihűlt. Boriszlávának nem volt kedve egyedül teázni. A percek lassan múltak. Elmúlott éjfél, amikor a szuette falépcsők ropogása Péter érkezését jelezte. Péter felhevülve, szinte gyermekes lelkesedéssel kezdett beszélni.

— Tudja, Boriszláva, találtam valamit a katedrális sekrestyéjében. Ott voltam mostanáig. Elfeledkeztem mindenről. Egy könyv került kezembe, amiben úgy vélem, megvan a rejtély kulcsa. Üj területre jutottam. Azt hiszem, amit kerestem, megtaláltam. — És hosszan elmondotta délutáni élményét.

Péter, kinek alakját a templom őre már rég megszokta, egyik délután bekerült a katedrális sekrestyéjébe. Ez a helyiség, mint mindenütt, a Mi Asszonyunk templomában is rideg volt. Csupasz falait csak a boltozatos csúcsívben végződő gerincvonalai törték meg szabályosan. Nagy kietlen szoba volt. A falak körül keménvfa szekrények, ócska nyikorgó almáriumok állottak. Ezek miséző ruhákkal és kegyszerekkel voltak tömködve. A sarokban porlepte nagy láda állott, azok-