Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Kende Ferenc: Péter Rouenban

bán ócska könyvek garmadára hányva. Liturgikus, dogmatikus, apologetikus munkák halmaza volt. Nem voltak sem régiek, sem ritkaságok. Péter mégis egymás után kezébe vette őket. Valamelyik káplán szerény hagyatéka lehetett. De a sok könyv közül olyan akadt Péter kezébe, amit többé nem tett le. Néhány oldal elolvasása után engedelmet kért, hogy ott végig olvassa. Este gyertyákat kapott és annyira belemerült, hogy csak éjfél után a szent ember sürgetésére ment el. A könyvet magával vitte. A könyv Keresztes Szent János munkája volt, amit spanyol eredetiből, a sarutlan Karmelita-rend egyik névtelen tagja, fordított századok előtt franciára.

Péter mintha újjászületett volna. Azt érezte, amit a vak, ha váratlanul újra lát. Szinte nem hitte el, ami vele történt. Türelmetlenül lapozott a könyvben s alig várta, hogy Boriszláva elhagyja szobáját.

— Boriszláva, — mondotta Péter, — érzem, hogy a misztikus tanítás útján, aminek legnagyobb mestere Keresztes Szent János volt, mindent meg fogok érteni.

Péter a szent könyvét hajnalig olvasta. Nem mozdult ki. Szokott tanulmányait abba hagyta, félre dobta valamennyi könyvét, igazi és hamisított pergamentjeit. Nem volt többé kiváncsi a középkor társadalmára, rendjére és szokásaira, az uralkodókra és az elnyomottakra. A realitások már nem érdekelték. Keresztes Szent János ezer oldalas sűrűbetűs könyvét bújta.

Lassan lehiggadt. Azután úgy találta, hogy felesleges tovább a középkor városaiban bolyongania. A gótika szellemét ebből a könyvből fogja megismerni. A szent könyvében minden megvan. A könyv pedig mindig vele lesz.

A kenyérkereset is szólította már.

Péter felkészült útjára. Vonata éjfélkor indult. Boriszláva még utoljára elkészítette teájukat. Halkan és keveset beszéltek. Csendes nyugalommal akartak egymástól elválni.