Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Féja Géza: Kazinczy ifjúsága

másra találtak II. József idejében. Előbújtak és hivatalt vállaltak, a felvilágosodás szellemének magyar úttörői lettek, amiért éppen elég gáncs járt utóbb, Kazinczy is kapott belőlük, bár éppen olyan ujjongó szívvel csatlakozott később a koronát hazakisérő bandériumokhoz, mint a vármegyék többi urai. Nem volt semmiféle árulás abban, hogy Kazinczyék II. Józsefet szolgálták s nemzeti öntudatok szűkülésének sem kellett megelőznie ezt a lépést. Inkább bizonyos tragikus vonás élt benne, az, hogy 1526 óta teljes magyar életforma nem keletkezhetett, legfeljebb a nagy lázadókban, kiket azért robbantott ki a faj, hogy a belső magyar teljességet legalább is ilyen szép villanásokban fölmutassa. Kazinczyék a felvilágosultságban új humanizmust láttak, melyben elfér a gyönyörű újkor, a fiatal Európa s a Duna-Tisza tájának minden virágja és gondja. S II. József kinyitott egy ablakot az új humanizmus számára, bűn-e vájjon, hogy oda siettek azok, akiket annyira fojtogatott a honi levegő?

Az ifjú Kazinczy az iskolaügyhöz került, tanfelügyelő lett a szó mai értelmében s mint ilyen valóságos apostol. Iskola! Ez lett volna az új humanizmus egyik pillére, de ugyanolyan tűzzel gyűlt ki benne a másik út is: a magyar írók szervezése. Iskolák és elmék látogatására szekerezik a fiatal Kazinczy, a nehéz téli sarakban négy „szarvas paripán" (ökrön) is. Az első cél már egészen világos előtte s harcba állítja a modern iskolát az avulttal szemben, a második inkább még tapogatódzás.

S volt a felvilágosultságnak egy harmadik rétege is: a politikusok, vagy inkább az új politikai szándékok hordozói, kik túl az alkotmány sáncain röpiratokkal próbáltak sereget gyűjteni, míg fejük le nem hullott a vérmezőn, vagy meg nem őszült s meg nem „higgadt" a császári börtönökben. Hajnóczy nemes arca ragyogott, mint egy új csillag s terveiről beszéltek, hogy jobbágyfelszabadítást ajánlott a kincstári birto