Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Féja Géza: Kazinczy ifjúsága
FÉ2JA GÉZA: KAZINCZY IFJÚSÁGA Sok írónál alig érdekel az életük. Valahogyan teljesen bele ömlöttek műveikbe, vagy néhány művükbe s a müveken, illetőleg ,,nagy müveiken" kívüli létük esetlegesség, vagy lényegtelen vonás, melyeket elmos a nagy vonások igézete. Nem így áll a dolog Kazinczynáf. Úgy él ma a legtöbb ember szemében, mint finomkodó széplé lek s igen sok irodalmi művében az is volt — ámde milyen nagyívű, dús és élettől duzzadó az a Kazinczy-élet, melyből csak elemek és csillámok jutottak be legtöbb művébe ... így: annyi más igazolás és igazolni-akarás mellett állandó nyugtalanságom Kazinczy Ferenc igazolása is. S az ifjú Kazinczyn kezdem. Ifjúságát pedig a fogságig számítom, maga a fogság: átmenet s a belőle kiballagó férfi már borzasztó tapasztalatokkal teli bölcs. A gyermek Kazinczy és a serdülő Kazinczy a pátriarkális nemesség légkörében élt. Ragyogó s rigolyás jellemek, vályogból vert s zsúppal fedett kúriák, konyhájukat s családjukat egyaránt „kordában" tartó nagyasszonyok, ügyetlen falusi praeceptorok és elmaradt vidéki középiskolák, szilaj pajtások s mint végső cél: a tekintetes vármegye, ez az élet, ezek az életformák virultak körülötte. Igaz, hogy atyjában mély etikai rajongás élt, édesanyja pedig már diákkorában ,,írás"-ra kényszerítette őt és első munkáit ki is nyomatta. De ugyancsak, akkor már özvegy, édesanyja terelte őt szelíd, de szigorú anyai gondoskodással a tekintetes vármegye felé. S Kazinczy el is indult ezen az úton. És ki tudja, hogy, legalább egyidőre, miféle gátlásokat jelentett volna ez az út, ha nem jön II. József. Kazinczy a „Pályám emlékezetében", mikor visszatekint életére, felsóhajt, hogy a legtisztább s legderekabb magyar elmék, hogy előbújtak s mennyire egy
