Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből
fajunk épületében ... Mi a nagy Isten eszközei vagyunk, aki meg akarta próbáltatni a mi népünket... Lehet, hogy elbukunk, lehet, hogy soha többé haza nem mehetünk, lehet, hogy nem érjük el célunkat. De maga a cél, melyért küzdünk, soha el nem bukhat. A mi nehéz szenvedésünkkel megszenteljük ezt az ügyet, mint a mártírhalálok a kereszténységet... Azért azt mondom én, a Nagyságos Fejedelem apródja, zágoni Mikes Kelemen, vonjuk ki kardjainkat és tegyünk szent fogadalmat... (Kivonja kardját.) Mind: (Kivonják kardjaikat és magasan a középen álló Rákóczi fölé tartják.) Váczy (hátul áll s leborul az asztalra, hangos, fájdalmas kiáltással.) Szegény lányom ... Mikes: (Fogadjuk, hogy soha nem a személyes érdeket és apró boldogságokat, hanem mindig népünk ügyét, a köz ügyét tartjuk szem előtt... Mind: Fogadjuk az élő Istenre!!! Mikes: Ha bárhogyan is fájni fog a szívünk, nem fogunk megtorpanni, nem fogunk soha megrogyni, hanem férfiasán viseljük azt... Mind: ... férfiasán viseljük azt... Mikes: Ha minden tavasszal fel is fog engem keresni szülőföldem üzenete, ha el is jönnek hozzám a gyerekkor napsugaras emlékei... és ha valamikor egyedül is maradnék a bujdosók közül... egyesegyedül hosszú éveken át... (Emelt hangon.) ...akkor is hű leszek mindvégig... Mind: ... akkor is hű leszek mindvégig ... Mikes: ... mind a megváltó halálig ... Mind: ... mind a megváltó halálig ... Mikes: ... vezérlő Fejedelmünkhöz ... Mind: ...vezérlő Fejedelmünkhöz... Mikes: (Harsányan.) ... II. Rákóczi Ferenchez!!! Mind: (Harsány kiáltással.) ...II. Rákóczi Ferenchez ... (Függöny.)