Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Színház - Meghalt Küry Klára
SZÍNHÁZ Meghalt Küry Klára. Magasan állott a világ kereke, mikor egy jászkiséri úricsalád színésznő-lánya elindult Kolozsvárról hogy még több fényességet, még több ragyogást hozzon Budapestnek. Budapest már nagykorúvá serdült és hódoló gavallér módjára fogadta az úrilány-színésznőt; gomblyukába tűzte az új „Nebán'tisvirágot" Küry Klárát. Ártatlan diktátor uralkodott akkor a jókedvű Európán: az operett. Páris ontotta magából a sikamlós, muzsikás édességeket, B é c s keringőre tanított. Nálunk is a színház volt a felnőttek játékszere, és Küry Klára kedvenc lett. S u - hanc, Ártatlan Zsuzsi, Eleven ördög, Szép Heléna jelentették számára a „mindent elsöprő” sikert. Egyeduralkodó lett; sztár. Nem ő tehetett rólai, hogy lefelé fordult a világ kereke. Az emberek akkor még nem akarták észrevenni a változást és inkább új édességek, új szédület után vetették magukat, tovább hajszolták a ragyogást addig, mig minden alázuhant a sötétségben. Küry Klára közben visszavonult és talán sohasem értette meg rajongói hálátlanságát. Magányában végig-élte a „mindent elsöprő” vihart, és megérte még az újraderülés ígérkezését is. Bár ez már az ő számára nem jelenthetett jobbrafordulásit. A színpadnak egy nagy szerelmese múlt el vele. Hogy mennyit szenvedett színpad nélkül, azt csak halála előtt néhány órával árulta el. Kissé jobban érezte magát és akkor látogatóihoz forduliti: — Érzem, hogy meggyógyulok és sikkor mégegyszer fellépek. Ugye tapsolnak majd nekem ... Küry Klára egy életreszóió visszakényszerített játékvágyat és talán egy soha ki nem fejlesztett valódi értékű művészi erőt vitt magával a sírba az elmúlt idők csodálatosan szép és csodálatosan szörnyű emlékeivel együtt. ★ Vendrey Ferenc 60 éves színjátszói működését ünnepelte most a budapesti színtársadalom.