Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér

megmondom, hogy özvegyi itt-tartózkodásomnak végét vetem és Lengyelbe eltávozom.

Ajtónálló: Nagy s vitéz Bercsényi urunk...

Bercsényin é: Férjem után én is itt hagylak benneteket.

Ajtónálló: Ö itt marad a földben.

Bercsényin é: Mihelyt tehetem, elvitetem innét.

Ajtónálló: Ha lesz valami parancsolatjuk, itt kínt pipázok a folyosólépcsőn.

Bercsényin é: Bent ne is büdösítsen.

Ajtónálló: így gondoltam magam is. (Kimegy.)

6. jelenet.

Bercsényiné, Kis Zsuzsi.

Bercsényin é: Semmitől se félj. Mondtam, hogy elvégzem s akként teszem. Gondom van rád .. Jól cselekedted, hogy megvallottad nékem...

Kis Zsuzsi: Tán jobb lett volna mégis másutt szólni véle.

Bercsényiné: Leghamarább itt találjuk. A fejedelem előző-szobájában ül mindig, mióta a török megint Ígérget s a francia is kecsegteti őket.

Kis Zsuzsi: Én édes Istenem...

7. jelenet.

Voltak, Szerzetes.

Szerzetes: (Balról belép, nem veszi észre őket. Az íróasztalon lúdtollat válogat, ujján próbálja a hegyét.) ... Ez talán alkalmatos.

Bercsényiné: Dicsértessék.

Szerzetes: Mindörökké... Kire várnak kegyelmedék?

Bercsényiné: Súgná meg odabent Mikesnek, hogy Bercsényiné várja idekünt.

Szerzetes: Megteszem, nagyasszonyom ... S addig helyébe majd én írok odabent.