Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér

gyón... Nékünk a szultán csak hold... Félhold! ... Napunk minékünk a mi úrunk. Az égő, tüzes nap. Az égi napnál tüzelőbb! Karcsúbb alakú, valamint hullámosabb hajú a legszebb tündérnél!... (Két újjával fogja az aranypénzt és feltűnően visszaadja a töröknek.) Kinek legutolsó, földi szolgája, aminő én vagyok, köszöni szépen az aranypiculát, de vegyen kígyelmed belőle nádmézet a kicsi törököcskéknek!

4. jelenet.

Voltak, Mikes.

Mikes: (Belép a fenékajtón.) A mi nagyságos úrunk, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk kéreti a kegyelmes basát.

Török úr: Sietve megyek. (Mikeshez.) Ajtótokon és (Ajtónállóhoz) szájatokon nincsen lakat.

(Mikes és Ajtónálló a török mögött összenéznek. Török és Mikes besietnek a fejedelemhez.)

5. jelenet.

Ajtónálló, Bercsényiné, Kis Zsuzsi.

Bercsényin é: (Kis Zsuzsival jobbról belép.) Adjon isten ... Itt lel jük-é Mikest?

Ajtónálló: A szultán követével nagyságos úrunknál bent vagyon.

Bercsényiné: Régtől és sokáig időznek-é odabent?

Ajtónálló: Épp csak hogy bévezette a bugyogósat. Kis Zsuzsi: (Ijedten.) Akkor talán... most elmehetünk és később visszatérnénk ... Néném ...

Bercsényiné: Nem. Megvárjuk, amíg elküldik a követet.

Kis Zsuzsi: S ha véletlenül a mi úrunk is kijön és itt lát?

Bercsényiné: Egy füst alatt legalább nékie is