Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér

2. jelenet.

Voltak, Török úr.

Török úr: (Jobbfelől belép, Mikeshez.) Jelents felséges fejedelmednek, akinek dicsőséges színe elé küldött az én legfényesebb arcú uram és parancsolom ... Néked pedig még annak előtte jó egészséget adjon ...

Ajtónálló: Az Isten... (Félre.) Azt lenyelted, ebfajzat.

Török úr: (Kimérten.) Jól értem nyelveteket.

Ajtónálló: Igenis.

Mikes: Megyek, bejelentem nagyságos fejedelmünknek. (A fenékajtón el.)

3. jelenet.

Török úr, Ajtónálló.

Török úr: (Fel és alá sétál a szobában, idegesen kapja el a szemét a feszületről.) Bántja-e még a köszvény fenséges uratokat?

Ajtónálló: Bántja.

Török úr: Mért nem fürdik hát az iszapban?

Ajtónálló: Iszapolást és makkolást az idevalósiaknak hagyja.

Tö rö k ú r: (Hirtelen arany pénzdarabot dug az Ajtónálló kezébe.) Izmailnak, énnékem ősöm szegény magyar volt. Tudod? Azért értem nyelveteket.

Ajtónálló: Kerékbe töri.

Török úr: Diplomáciában elegendő... Magyar fiúból ... ilyenke volt... (Mutatja.) vitéz janicsár lett... Szegény magyarból gazdag török.. Mindig eszembe jut, amikor itt látlak titeket.

Ajtónálló: Elrablották kígyelmedet tőlünk.

Török úr: Nem engem. Ősömet... Tudod, most én vagyok: Egy sugár a napban!

Ajtónálló: Török napsugár: magyar árnyék.

Török úr: A nap a szultán. (Mélyen meghajlik.) Ajtónálló: Nékünk, csira-magyar, más napunk va-