Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Kovács Endre: Tragédia
Károlyinak egész csomó dolgot kellett birtelenében megjegyeznie, ami a Kótay családot illeti. Ilus néni négy éve özvegy, férje járási orvos volt... A házban két nevelt lány van, Gita és Aliz, Kótay elhalt testvérének a gyerekei, az egyik húsz, a másik huszonkét éves ... A nagymama, Gizi néni kedvencei ... Ebben a pillanatban a templomban vannak, de mindjárt jönniük kell... Lerázták magukról az út porát s eleget tettek az általános kerdezősködéseknek. Kótay hamarosan eltűnt a kertben virágokat szedni a felesége sírjára. Károlyt is magával vitte. Közvetlenül a ház mögötti domboldalon állt a fatemplom s mellette a temető. Kótay sorra megmutogatta a sírokat: itt nyugszik a feleségem, a sógorom, az apám, a nagyszüleim ... Sárga levelek lepték el a sírokat. Kótay lehajolt a felesége sírjára és szótlanúl kotorta félre a leveleket. Károly egy darabig némán szemlélte, aztán maga is nekilátott. Segített Kótaynak. A friss virágok rákerültek a sírra. Némán álltak ott s mikor Károly véletlenül felnézett, észrevette, hogy Kótay sír... Nem tudott szólni s igyekezett csendben eltávozni. Szánalmat érzett Kótay iránt, de azt is tudta, hogy nem tudna őszintén részt venni a bánatában. A ragyogó napfényben aranysárga részeg szín ömlött végig a sárguló fákon s a levegőben mámoros illatok szálltak. Odalent a fenyőfákkal díszített kertben feltűnt Gita és Aliz. Még két bemutatkozás történt. A lányok — afféle vidéki kisasszonykák — elfogultan szemlélgették. Kettőjük közül Gita volt a csinosabb. Világoskék szeme és síma fekete haja volt. Az ebédnél egybekerült a nagy család. Legtöbbet István bácsi beszélt, kotnyeles öregséggel, Ilus néni a háziasszony szerepében tündökölt. Kótay keveset beszélt, vastag nyaka a tányér fölé hajolt és szívvellélekkel evett. Imre, akiben az első találkozás által
