Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Szitnyai Zoltán: Kezdődik az élet

katonai fegyelem uralkodik az önkéntes tűzoltók között A menet elején, külön csoportban a fúvós-zenekar Velük van Mladonyák Alajos, ő az egyetlen, aki polgári ruhát visel. Azt mindenki belátja, hogy szelíd lényéhez, hosszúhajú, művész fejéhez sehogy sem illene a harcias tűzoltócsákó. Marschalkó megadja a jelt az indulásra, Rimenák tovább adja a vezényszót Künstlernek, aki harsányan kiáltja: — Vigyázz, kettősrendek jobra át! Indulj! A trombiták torkán felharsan a Florián-induló, amit a karmester úr alkotott a tűzoltóság fennállásának tízéves évfordulójára, a menet megmozdul és az ércsisakok fönségesen csillognak a nap fényben, amint zászló alatt kikanyarodnak az uccára ...

A kis Szobotka már nem is lép, hanem hosszúkat ugrik egyik kurta lábáról a másikra, hogy lépést tudjon tartani a menet végén. Liheg és arcáról csorog a verejték, amikor a nehéz teljesítmény után a Némettemplomba érnek és megállnak az oltárral szemben, a két főhajó között. Urfelmutatáskor, Künstler kemény vezényszavára még a köszvényes Zelenka is féltérdre ereszkedik. A mise sokáig tart, mert nagy mise öt pappal és infulával. Maga a prépost úr mutatja be. A mise után zeneszó mellett katonás rendben vonulnak végig a városon. Csak amikor a Hegybányai kapuhoz érnek, vezényel pihenjt a szigorú Künstler. Az egyenes sorok hirtelen megroskadnak, a fejekről lekerülnek az ércsisakok, vége a katonásdinak, zsebkendők szárítgatják a verejtékező fejeket. Csak akkor sorakoznak ismét katonai rendbe, amikor a Felsőróna széles alléjára érnek. Diadalmenetben vonulnak be a kirándulóhelyre. A közönség majd délután kezd odaözönleni. Balogh Laci zenekara elfoglalja helyét az emelvényen és pontosan négy órakor megkezdődik a bál.

Árpád még aludt, amikor az öreg Mladonyák már elment hazulról. Későn kelt és lement a kertbe, Katka