Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Eme.: Rádió
rakat is emlékezetéből vezényli. Feltétlen ura zenekarának s így az énekesek többszöri agyonzenéléséért egyedül ő felelős. CSIZY-MAREK MÁTYÁS. RÁDIÓ Kabaré a Rádióban. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a kabaré eredeti „vígságát" a mikrofon nem tudja visszaadni. Itt valami tévedés lehet és ha van, ezt elsősorban magában a műfajban kereshetjük és csak másodsorban színészben és rendezőben. A mai kabaréműsort nem lehet azzal megvédeni, hogy a mikrofon előtt elmondhatatlanok a szokásos kabarépoének és viccek. Bátran állíthatjuk, hogy a hangszóró előtt ülő, leghálásabb kabaré közönséget sem tudnák ezek a kabarékellékek elragadni, — látás nélkül. A műfajban van a hiba. A mai kabaréműsort nem lehet, nem szaibad mikrofon elé állítani. Meg kell teremteni a vidám mikrofoni-irodalmat. Új és könnyű hangjátékokkal! teljesen pótolható lesz a mai kabaréműsor és a mai vígsághiány. A vígsághiányról két vidám-este győzött meg bennünket, amiket kísérletképpen végighallgattunk. Bevalljuk, hogy az Április elsejétől vártunk is valamit. Hiszen ilyenkor a borbélylegények, kereskedősegédek, gépírókisasszonyok és még a „szürke" hivatalnokok is olyan sikerült és ötletes tréfákat találnak ki, vendégeik és egymás mulattatására, hogy jövő áprilisig elélnek belőlük. A hivatásos tréfacsináloktól tehát joggal vártunk valamit. De egy egész órán keresztül nem hallottunk egyetlen egy látásnélkül is élvezhető szellemességet sem. A S a I a m o n-est is említett, okokból volt szinte teljesen sikertelen. A vidám hangjáték íróknak adhatunk egy jó tanácsot. Mikor már megírták hangjátékukait, üljenek be vele egy üres szobába, a másik szobába ültessenek be néhány ven déget és azoknak csukott ajtón keresztül olvassák fel a művet. Ha a másik szobában hallgatók mulatni tudnak a hangjátékon, akkor nyugodtan nyújtsák be a rádióhoz. Rádió-sikerek. Az itt tartózkodó székely-kaláka csak úgy, minden nagyobb készülődés nélkül elidlailolt néhány népi dalt, eltáncolt néhány táncot; aki hallotta, sokáig nem felejti el őket. *
