Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Németh Antal dr.: Bánk bán a színpadon (Egy készülő könyv bevezetése)

sorát Veit Webertől fordította, akire különben Katona maga is hivatkozik, mint forrásra, drámája első kidolgozásában. A mi individualista korunk túlzott „eredetiség"-kultusza, mely minden leírt szót és minden kis ötletet védjegyeztet, hogy — tantiémet szedjen utána, megbotránkozik ezen és nem gondol arra, hogy más korok másként vélekedtek e kérdésről. A görög aramatikusok nem egyszer dolgoztak fel már megírt témákat, nem szólva arról, hogy drámáik meséi közismert mithoszok voltak. Shakespeare és Moliere nemcsak témáikat vették onnan, ahol éppen találták, de sorokat is átolvasztottak műveikbe más darabokból. Nem az egész vagy a részletek eredetisége, hanem a mű koncepciója, belső felépítése, a téma költői átlelkesítése jelentik a dramaturgiai értéket. Nem Veronese alkotása-e az a kép, amelyen egy-egy figura ruháját vagy más részleteit valamelyik tanítvány festette? És mert a reneszánsz idején szokás volt ókori romok köveiből emelni főurak palotáit, egy-egy beépített, faragásokkal ékített antik kő talán materiális súlyával esik-e latba az új épület szépségének és értékének megépítésénél az alkotó építész terhére a mérleg serpenyőjében? Veit Weber önmagukban értéktelen és feledésre ítélt mondatai Tiborcz ajkán találták meg halhatatlan életüket! Katona József lelkének lombikjában olvad össze a történelmi tárgy alapanyaga mindazzal a hatással vagy esetleg átvétellel, amit a BÁNK BÁNban az irodalmi vegyelemzés kimutat. Az így nyert eredmény azonban egyetlen és utánozhatatlan, mert egy alkotó zseni lüktető vére is átömlött belé és szerves vegyületté vált a szervetlen anyag. Az élet misztériuma pedig olyan csoda, amely előtt szentségtörés plágiumról dadogni.