Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Keresztes Pál: Igazságot Bánknak

KERESZTES PÁL:

IGAZSÁGOT BÁNKNAK

1934 szeptemberében volt száz éve, hogy Katona József remekét, a Bánk Bánt eddigi tudásunk szerint először játszották díszes előadásban a kolozsvári első magyar állandó színházban. Száz év pergett le Egressy Gábor alakítása óta, de ez a nagy idő sem volt elég ahhoz, hogy a magyar közönség1 Katona elgondolásának közelébe férkőzhessék, mert a műbírálók és esztétikusok téves útra vezették. Ezek ugyanis majdnem kivétel nélkül arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Bánk jogtalan önbíráskodásában gyilkosságot követ el, s ezért lelki halállal, az őrültséggel bűnhődik. A tekintélyes fejtegetők közül csak kettőt szándékozom idézni, mivel — mondhatni — az ő szavuk döntötte el eddig Bánk sorsát a magyar irodalomtörténetben.

Az egyik, a jeles irodalomtanár, Gyulai Pál következőkép ír: „Midőn Bánk meggyalázott becsületéért bosszút áll, egyszersmind meggyalázza mindazt, min becsülete nyugszik... A nádorból törvénytapodó, a király kegyeltjéből felségsértő, az alkotmányos államférfiúból forradalmár, a lovagból nőgyilkos lesz." (Katona J. és Bánk Bánja, 1883.) — Beöthy Zsolt pedig ezt mondja: „Bánk, az ország legfőbb bírája, vakon, kihallgatás nélkül, igaztalanul ítél, s erőszakosan végre is hajtja ítéletét. Végrehajtja egy védtelen asszonyon, noha férfiú voltánál, helyzeténél, állásánál, lelkületénél fogva lovag, kinek tisztelnie kell a női gyöngeséget... Sértődésében nemcsak szabad útjokra engedi a forradalmi szenvedélyeket, hanem kitörésökre maga szolgáltat alkalmat, és mutat véres példát, önnön jó hírét, méltóságát, büszkeségét sérti meg és temeti el, mikor gyilkossá sülylyed... Bánk tetlte nem jogszolgáltatás, hanem vad erőszak." (A tragikum, 1885.)

E méltatások után hallgassuk meg most a mű szerzőjét, aki jogot végzett, és Kecskemét város ügyésze lett! Katona így ír: „Midőn egy Bánk bánt) megölt becsületének omladékinak felállítok, hogyan szedhessem én kiszabott kőtára fájdalmimat? Én vagyok Bánk... én magam vagyok, én a XIII.-ik században élő hatalmas Bánk, kinek tenyerére koronák tétettek le!... Egy királyi Bánk nem mint jobbágy öl, hanem minti élet-halál ura hazájának és becsületének teszi meg a maga erőszakos áldozatját." (Tudományos Gyűjt., 1821.)